Bornemissza Gergely

63. * Bornemissza Gergely, deák, gyalogos kapitány

Bornemissza Gergely valószínűleg 1510 után született, Istvánffy Miklós szerint pécsi kovácsmester fiaként. Feltehetőleg új, feltörekvő nemesi család tagja volt. Közeli rokona lehetett a nemes, pécsi származású Bornemissza Pál, aki 1549-től veszprémi, később erdélyi, majd haláláig nyitrai püspökként szolgált és aki minden bizonnyal egyengette korábban a fiatal Gergely kezdő életútját. Talán a Nádasdyak, vagy más főúri család udvarában nevelkedett, majd katonai szolgálatra lépett. A deák titulusa tanúsítja, hogy iskolát végzett, írástudó férfiú volt. Az első felesége Fügedi Erzsébet, a második Sygher (Sigér) Dorottya. Két házasságából több gyermeke született, Györgyöt, Orsolyát, Katalint és Jánost ismerjük név szerint. Gyermekeit a végrendeletében „magzatim” -nak, Györgyöt egyszerűen „fiam” -nak, idősebb leányát, Orsolyát „Orsik” -nak, a gyengén látó Katalint „Kató” -nak nevezte. János nevű fia feltehetően fogságba esése után született meg.

Királyi aulikusként, azaz udvarhű emberként kezdte pályafutását. Néhány fennmaradt levele szerint az 1540-es években Pozsonyban és Bécsben tartózkodott. 1547. november 12-én a király Bornemissza Gergely királyi udvarnokot és Istvánfy Pált küldte Egerbe, hogy foglalják el az erősséget attól a Varkoch Tamástól, aki kapitányként az egri várat Perényi Péter birtokában tartotta, ezen inkább diplomáciai, mint katonai akció azonban sikertelenül zárult. 1549-ben a király jóvoltából a Forgáchoktól elkobzott Gímes vára (ma: Szlovákia) és egyben a komjáti birtok (ma: Szlovákia) provizorává nevezték ki. Még ebben az évben, július 5-én a Nógrád vármegyei Pilis (ma: Fülekpilis, Szlovákia) falut kapta meg az uralkodótól. Az adománylevélben „nemes” -nek és „pécsi” -nek titulálták.

Dobó István 1552. június 12-én azt írta Miksa főhercegnek, Ferdinánd helyettesének, hogy kémei szerint az oszmánok Eger ostromára készülnek, ezért arra kérte őt, hogy intézkedjen megfelelő számú védőről, és parancsolja meg Káldy Mártonnak, Pethő Gáspárnak és Zolthay Istvánnak, hogy csapataikkal, valamint a felső vármegyékkel együtt időben gondoskodjanak Eger védelméről. Miksa főherceg 1552. július 19-én arra utasította Erasmus von Teuffel-t, felvidéki főkapitányt, hogy Bornemissza Gergely, Pethő Gáspár és Zolthay István azonnal vonuljanak az egri várba. Pethő és Zolthay az 1552. augusztus 23-án, a királyhoz írt levelük szerint már Egerben voltak, arról, hogy Bornemissza 250 gyalogos katonájával pontosan mikor érkezett meg, nem maradt fenn adat.

„Jó” Bornemiββa Deak, Bornemiββa Gergely Deak, Bornemiββa Gergől Deac vagy deak, bornemiββa Gergőly Deac, „vitéz” Gergel Deac vagy deac, Gergely Deac, deac, Deak vagy deak, Gergől Deac, deac vagy Deak, Gergőly Deac, deac vagy deak neve sokszor, sok változatban fordul elő Tinódi műveiben, ami egyrészt annak köszönhető, hogy kimagasló szerepe volt az 1552-es ostromban, másrészt annak, hogy Tinódi műveinek megírása idején már ő volt Eger várának kapitánya. Dobó a külső vár védelmében számított rá, ő volt ezen rész északi oldalán az álló sereg gondviselője, és elsősorban a Bolyky-toronynál szerzett vitézi érdemeket. Királyi gyalogosai közül is többen hősi tetteket hajtottak végre az ostrom elejétől kezdve, például Babochay István.

Tinódi szerint már a legelső, még ostrom előtti kiütésben is részt vett az Ostoros-erdőnél, azonban ezt Istvánffy nem említi. Nem lehet eldönteni, hogy melyik változat tartalmazza az igazságot, hiszen az ostrom előtti időben Bornemissza legfőbb feladata a később nagyon fontos szerepet játszó királyi gyalogság elhelyezése, harcra való felkészítése lett volna, másrészről viszont tény, hogy a később, 1554-ben történt, törökök általi fogságba ejtése azt mutatja, bátran vett részt portyázásokon, rajtaütéseken is. A falak töretése során, éjszaka katonáival együtt végezte az erődítmények javítását, közben folyamatosan biztatta őket kitartásra, állandó készültségre lelkesítő szavaival. A kéthetes, módszeres ostrom során Tinódi szerint az ő ötlete volt, hogy a Bolyky-torony mellett felépülő, a török által összehordott venyigéből és fából rakott dombot különböző éghető anyagokkal, kénnel, szurokkal, faggyúval, húsz egész oldal szalonnával és egyéb tűzszerszámokkal felgyújtsák. De itt nem állt meg a tudománya, a főleg az utolsó, kétnapos gyalogsági roham során alkalmazott tüzes hordók és tüzes kerekek rettegett hőssé emelték az ellenség szemében. Szintén Tinódi említi meg, hogy az Ókapunál a föld alatt Bornemissza segítségével verték vissza az aknát ásó oszmánokat a védők. Az utolsó harcok során a jobb kezén érte sebesülés.

Miután Dobó és Mekcsey lemondtak tisztségükről, hosszas tárgyalások után, melyek során személyesen találkozott az uralkodóval Graz-ban 1553. februárjában, 1553. március 13-tól Zárkándy Pállal együtt az egri vár kapitánya lett, az udvarbírói, azaz provizori tisztséget is ő látta el. Alvárnagya Pestújlaki Nagy Bálint lett. Sokat tett a vár helyreállításáért és felfegyverzéséért. A belső és a külső vár falainak déli találkozásánál új bástyát építtetett, amely az ő nevét viselte. A várvédelemben kifejtett tevékenységét az uralkodó és az egri püspök egy sor birtok adományozásával jutalmazta meg bőkezűen. 1553. február 20-án I. Ferdinánd király egy aranyserleggel és egy díszruhával ajándékozta meg, valamint 800 frt kölcsönt is kapott, ami arra utal, hogy abban az időben nem volt jó anyagi helyzetben. Később az uralkodó a Sáros vármegyei Bartosfalvát (ma: Szlovákia) és annak 17 tartozék települését, továbbá a Gömör vármegyei Szentkirály (ma: Sajószentkirály, Szlovákia) és az Abaúj vármegyei Léh (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén megye) falvakban lévő javakat adományozta neki. Szintén 1553-ban megkapta Poroszlón (ma: Heves megye) a hűtlenné lett Károlyi család javait. „Pécsi” nemesi előneve utoljára 1553. február végén fordul elő a forrásokban, egy 1553. szeptember 6-án kelt okiratban már „kálnói” -ként titulálják őt. Valószínű, hogy a két időpont között került sor Kálnó (ma: Szlovákia) adományozására a részére. 1554-ben Újlaky Ferenc egri püspök megerősítette Oláh Miklós tekintélyes birtokadományát, amelyet Bornemissza az 1552. évi török ostromban tanúsított kimagasló vitézségéért kapott. 1554 januárjában, Egerben tartotta lakodalmát Sygher (Sigér) Dorottyával. Ebből az alkalomból a király egy 100 frt értékű ezüst kupát küldött neki ajándékba.

1554. október 17-én hírt kaptak az egriek, hogy egy kisebb oszmán csapat járja Pásztó környékét. Bornemissza, Zárkándy Pál és Zolthay István lovasokból és gyalogosokból álló válogatott csapattal vonult ki az egri várból. Másnap Pásztó környékén Veli hatvani szandzsákbég nagy erőkkel lest vetett az egrieknek, és a hősies küzdelem ellenére Bornemissza és Zolthay mintegy 40 társával fogságba esett. Budára vitték őket, ott írta meg Bornemissza a végrendeletét, amelynek szövege teljes egészében fennmaradt, és amelynek írásakor nemcsak a családjára és a vagyonára gondolt, hanem minden rendű és rangú, egykor hozzá közel álló emberről gondoskodott. A testamentum soraiból egy finom lelkű, művelt és láthatóan már anyagilag tehetős ember alakja bontakozik ki. Végrendeletében a „kálnói” nemesi előnevet használta.

1554. november 3-án indították el őt Budáról társaival, 39, szintén Pásztónál fogságba esett egri vitézzel együtt az Oszmán Birodalom fővárosába, Isztambulba, ahová 1554. december 12-én érkeztek meg. Őt és Nagy Balázst megérkezésük napján, déltájban bemutatták az isztambuli helytartó pasának, majd pedig mindkettőjüket a Jedikulába, azaz a Héttorony nevű börtönbe zárták, a többieket a birodalom más részeibe vitték. Az oszmánok rá akarták bírni, hogy árulja el az egri vár gyenge pontjait, és hazatérve álljon Izabella királyné szolgálatába. Nem lett áruló. 1555 szeptemberében Nagy Balázzsal levélben fordultak I. Ferdinánd isztambuli követeihez megfelelő élelmezésük érdekében. Még ebben a hónapban kivégezték Bornemissza Gergelyt, Kara Ahmed – az 1552-es egri ostrom egyik vezére, feltehetően bosszúból – felakasztatta Isztambul Drinápolyra néző kapujánál.

A magyar irodalomban Gárdonyi Géza regényének köszönhetően vált legendás, romantikus hőssé.

Egerben utcát neveztek el róla a vártól északra.

Az 1968-ban bemutatott, Egri csillagok című filmben Bornemissza Gergely szerepében Kovács István látható.

Bővebb életrajz: Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete, Studia Agriensia 4. Eger, 1984.


Bornemissza Gergely aláírása

A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés

Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.