86. * Dobó István, egri várkapitány és püspöki udvarbíró
Az 1552-es egri várvédelem legfontosabb láncszeme. Az ostrom előtt négy hosszú éven át tartó, folyamatos szervezői tevékenysége és gazdasági irányítása, az ostrom során tanúsított katonai jártassága és parancsnoki tekintélye, a gyakori veszélyhelyzetek, válságok idején felcsillanó lélekjelenléte, gyors döntésképessége és nem utolsósorban a társaiban nyugvó, nagyfokú bizodalma együttesen tették e láncszemmé.
Ő az egyetlen egri várvédő, akinek arcát a XVI. századból megismerheti az utókor, a fia, Dobó Ferenc által 1575-ben készíttetett síremlék, amely idealizált formában jeleníti meg egész alakját, ma is látható az egri várban.
Ő az egyetlen egri várvédő, akivel kapcsolatban olyan sok információval rendelkezünk, hogy emberi jelleméről megadható egy természetesen az időbeli távolság miatt nem teljes, de részletes leírás.
Ő az egyetlen egri várvédő a mai napig, akinek életét több szerző is feldolgozta önálló kötetként, ezért a jelen életrajz szakít a teljesség igényével, amely a többi egri várvédő életrajza esetében alapkövetelmény, és csak a legfontosabbnak vélt biográfiai adatokat tartalmazza az 1552-es egri ostrom perspektívájából.
Teljes nevén ruszkai Dobó István egy a XVI. század során felemelkedett, felvidéki nagybirtokos család tagjaként született. Őseit a genealógiai kutatásoknak köszönhetően hét nemzedékre, generációra visszamenőleg ismerjük. Édesapja ruszkai Dobó Domokos, aki 1505-ben Ung vármegyét képviselve országgyűlési követ lett, édesanyja Czékei Zsófia, gazdag zempléni nemesasszony volt. Testvérei Anna, Domokos, Ferenc, Katalin és László. Ferenc és László után sorrendben István lett a harmadik fiútestvér. Születési ideje pontosan nem ismert, 1500 és 1505 közé tehető. Feltehetően Ruszkán látta meg először a napvilágot. Édesapját budai útján egy birtokvitával kapcsolatban 1510 karácsonya után meggyilkolták és kirabolták, gyermekei így félárván nőttek fel.
Gyermek- és ifjúkoráról, nevelődéséról és tanulmányairól egyelőre nincs biztos adatunk. Feltehető, hogy enyingi Török Bálint édesapjának, Török Imrének az udvarában szolgált és tanult apródként. Arról sincs adatunk, hogy részt vett-e a mohácsi csatában.
A Ferdinánd- és a Szapolyai-párt küzdelmeinek éveiben még nem képviselte kiemelkedő feladatokban a családját, bátyja, Ferenc kiszabadulásának azonban már fontos szereplője lett. Ő volt az ugyanis, aki a váltságdíj kifizetésében megállapodott I. Ferdinánd helytartójával, Várday Pál esztergomi érsekkel. Ferenc ezt követően 1543. augusztus elsején királyi kegyelmet kapott. István ezután vállalta el első jelentősebb hivatalát, 1544-ben királyi tizedszedő lett.
Miután úgy vélték, hogy az egri vár királyi átvétele már megvalósítható, I. Ferdinánd és Oláh Miklós zágrábi püspök és kancellár, egyben az egri püspöki cím várományosa, 1546. április 16-án utasítást adtak Dobó István részére az egri várnagyi és udvarbírói, Zay Ferencnek pedig a várnagyi tisztség elfoglalására. A kinevezésben nagy szerepe lehetett a Dobó és a király egyik legfontosabb katonai parancsnoka, Serédy Gáspár közötti személyes kapcsolat múltjának.
Az egri vár azonban csak később lett a királyé. Hosszú diplomáciai huzavona után Dobó 1548 júliusában vonult be, majd várnagytársa, Zay Ferenc is Egerbe ért a lovasaival. A várszámadás szerint Dobó 1548. július 20-án vette át a számadás kezelését az egri püspökséggel, annak minden tartozékával kapcsolatban. Az ünnepélyes átadásra közel egy hónappal később, 1548. augusztus 15-én került sor. Ezen a napon érkeztek meg a királyi biztosok, ifjabb Niklas von Salm főhadparancsnok és Báthory András országos főkapitány. Őket és kíséretüket a kapunál, a ma is álló Varkoch-kapubástyánál az akkor mindössze 16 éves Perényi Gábor, az elhunyt Perényi Péter fia és Varkoch Tamás, a korábbi várnagy fogadták, majd átnyújtották az uralkodó küldötteinek a vár kulcsait, ezzel jelképesen is átadva I. Ferdinánd királynak a Perényi Péter által korábban elfoglalt erődítményt és a püspökség összes érdekeltségét. Ezután von Salm az egri várat és az egri püspöki javak gondozását hivatalosan is Dobó Istvánra, a királyi vár várkapitányára és udvarbírójára bízta.
Megkezdődött Stephanus Dobo de Ruzka munkája, amelynek köszönhetően az egri vár alkalmassá vált egy lehetséges, akár hosszabb ideig is tartó ellenséges ostrom kiállására. Az egri püspökség pénzbeli jövedelmei évről-évre növekedtek, egyre több fegyver, egyre több hadi anyag, tartósított élelem és takarmány halmozódott fel az erősségben. 1549-ben a védelem és a jövedelem növelése érdekében felügyelete alá vonta a szarvaskői várat és a hozzá tartozó hat községet, valamint a bélháromkúti (ma: bélapátfalvai) ciszterci apátság hét birtokát. Ebben az évben kezdett el épülni a belső várban a később, az ostrom után róla elnevezett bástya, amely 1552-es elkészültekor még Új-bástya néven szerepelt. Dobó és kapitánytársai tehát folytatták, illetve kiegészítették a Varkoch Tamás által megkezdett erődítési munkálatokat.
A Szabolcs vármegyei Hort és Téglás falvakban 1549-ben birtokosként írták össze. A vagyongyűjtés miatt későn, 1550-ben házasodott meg, októberben az egri várban tartott lakodalmat, a várszámadás szerint sok bor fogyott, tehát nagy lakomát csaptak. Felesége Sulyok Sára lett, korának egyik híresen szép leánya, aki viszont körülbelül 30 évvel volt fiatalabb férjénél, amely szokás a nagybirtokosok között egyáltalán nem volt kivételes a korszakban. 1551-ben Egerben született fiúk, Ferenc.
Dobó a kémei útján 1550. elején megtudta, hogy az oszmánok Szolnoknál, azaz az általuk megszállt területeken kívül eső mezővárosban erősséget, várat akarnak építeni a Tisza és a Zagyva találkozásánál. Felismerve a veszélyt Dobó kezdte el sürgetni Szolnok katonai megszállását, és megelőzve az ellenséget egy vár megépítését, amely 1550. szeptembere és novembere között nagyjából meg is valósult.
A Szolnokra távozott Zay Ferenc helyére Oláh Miklós egri püspök megbízottja útján Mekcsey Istvánt nevezte ki egri várkapitánynak Dobó mellé. Mekcsey 1550. december 24-én érkezett meg Egerbe a fegyveresei élén, hivatalosan 1551. január 1-től foglalta el a várkapitányi tisztet. Idővel összeszokott, egymást jól megértő kapitánytársakká váltak.
Az 1544-ben, illetve 1547-ben az Ung vármegyei Tegenyén történt kirívó hatalmaskodások miatt, amelyeket nemes emberrel szemben követtek el, Dobót és két testvérét fej- és jószágvesztésre ítélték 1551. március 5-én. Az ítéletet azonban nem hajtották végre, I. Ferdinánd neki és testvéreinek még március hónapban megkegyelmezett.
1552-ben a Bihar vármegyei Macs faluban birtokosként írták össze.
Edirne városából, ahol a szultán vadászattal töltötte a telet, 1551. decemberétől kezdve rendeletek sorát adták ki a csausoknak, vagyis a futároknak. Megindult a következő oszmán hadjárat tervezése és az ilyenkor szükséges emberi és anyagi erőforrások mozgósítása.
1552 tavaszán, amikor az egri vár vezetői, Dobó és Mekcsey tudomást szereztek kémeik útján az ellenség újabb hadjáratáról, megkezdték a vár felkészítését egy lehetséges ostromra. Amennyire lehetett, elsősorban a katonák létszámát és a hadianyag mennyiségét próbálták megnövelni.
1552 nyarának folyamán, de főleg augusztusban egyre baljósabb hírek érték Egert. Dobó ezek hatására végrendeletet készített, és a testvéreinek szinte ugyanolyan hangvételű levelet írt, mint később kapitánytársa a húgának, „Végre éljenek igen boldogul.” – búcsúzott el Dobó családjától.
Ruszkai vagy ruzkai „jó vitéz” Dobo vagy Dobó Iſtuan a legfontosabb szereplője Tinódi mindkét művének, amelyek Eger 1552-es ostromát beszélik el. A két műben összesen 48 alkalommal találkozhatunk a „Dobó” névvel. Alvárnagyként Vitéz Ferenc szolgált mellette.
1552. szeptember elején Csapy Mihályt, várbeli gyalogos tizedest küldte Dobó Egerből Szolnokra Nyáry Lőrinchez, hogy kitartásra ösztönözze a szolnoki várkapitányt és katonáit. Szolnok várának elestét e tizedes tudatta Dobóval, aki a vezetők közül valószínűleg legelőször tudta meg a hírt az egriek közül: az oszmán hadseregek és az egri vár között már semmilyen akadály nincs, amely feltartsa a veszedelmet. Ezt megerősítette Kara Ahmed Szolnokról küldött levele, amelynek címzettje Dobó és Mekcsey volt.
Megkezdődött a felkészülés a közeledő ostromra. Dobó és várnagytársa kiüríttették és felgyújtatták Eger városát, a várban minden könnyen törhető és éghető anyagot, tetőcserepet vagy szénaboglyát biztonságos helyre rakattak, valamint Dobó borbélyokat és különböző mesterembereket hívatott be a várba.
A belső és a külső várban négy-négy vártát szerveztek meg, minden vártára négy főlegényt jelöltek ki. Minden várrészben két-két állósereget létesítettek, stratégiai okokból a csak a belső várban felállított tüzérség vezetője pedig egyedül Dobó lett választás útján. Hatan voltak főbb parancsnokok Egerben, akik egymással folyamatosan egyeztetve, egyetértésben irányították a várvédőket.
Szeptember 11-én, vasárnap, mielőtt Kara Ahmed serege és ostromágyúi megérkeztek volna, Hadim Ali budai pasa, eredményt kívánva felmutatni, lövetni kezdte a várat a Királyszékéről. Három nagy oszmán ágyú tüzelt a vár északi falaira, ezzel vette kezdetét az 1552-es ostrom. Szeptember 13-án Dobó válaszolt az ágyúzásra, a Szentély-bástyáról tüzelve nagy kárt tettek ezen a napon az ellenség ágyúiban és tüzéreiben. Két nappal később leállította a folyamatos visszatüzelést, mert a lőport inkább az oszmán gyalogsági rohamokhoz akarta tartogatni.
A szeptember 17-én kezdődött nagyarányú ágyúzás, a falak szünet nélküli, állandó nappali lövetése idején rengeteget tett a falak, belső építmények védése, illetve a katonák és a várbeli nép biztatása, a harci szellem fenntartása érdekében. A püspöki palota, illetve a többi palotaépület összedőlésének elkerülése érdekében a pincéket és az alsóbb szinteket földdel töltetik fel Mekcseyvel. A Szent Mihály napi gyalogsági roham során a Szentély-bástyáról és a belső vár délkeleti részéből az ő által vezényelt tüzérségi támadás volt az egyik akció, amely visszaverte az oszmánokat az Ókaputól. Tinódi szerint ekkor Dobó kénytelen volt hol gyalogosan, hol lovon száguldozva szervezni az ellentámadást.
Hegedűs István elfogása után nem egyedül, hanem vezetőtársaival együtt dönt az áruló kínvallatásáról és kivégzéséről. Az október 4-i robbanáskor az elsők között jelenik meg a szerencsétlen baleset színhelyén:
„Kifutamék Dobó István vártára,
Sok vitéznek szörnyü halálát látá,
Tisztesség vesztében hív mindent vártára,
Félelmes szívőket bottal ráhajtja.”
Dobó és társai az ostrom során mindvégig megpróbálták tartani a lelket a védőkben, a katonák bátorságát Dobó rendkívüli külön jutalmazásokkal is ösztökélte, sőt az utolsó gyalogsági rohamok során személyesen is részt vett a harcokban a Tömlöc- és a Föld-bástyán:
„Rettenetös ostrom kezdetött vala,
Akkor belől senki ott nem áll vala,
Vitéz Dobó benn földbástyában vala,
Viadalhoz népit biztattya vala.”
A várkapitány mellett közvetlenül lőtték el Nagy István lovas tisztet, másnap egy apródja esett el szintén Dobó mellett. Nem csoda tehát, hogy Tinódi szerint keze-lába megsebesült. A Föld-bástya ekkor oly nagy veszélyben volt már a folyamatos ágyú- és puskatűz, meg a gyalogsági rohamok miatt, hogy Dobó parancsára bort hoztak a katonáknak a harc szüneteiben, az asszonyok pedig követ hordtak, sőt hajigáltak is az ellenségre. A helyzet annyira válságosra fordult, hogy feltehető, Pethő Gáspár állóseregének segítsége nélkül összeroppant volna itt a védelem. Ekkor ragadták el Hadim Ali pasa bársonyzászlóját a védők, és ekkor sebesült meg oszmán részről Veli, koppányi bég.
Az ellenség elvonulta után a várvédők parancsnokai október 19-én levelet küldtek Nádasdy Tamás országos főkapitánynak, tájékoztatva őt az ostrom végéről, a vár általános helyzetéről, és segítséget kértek a vár megerősítése, valamint a katonaság létszámának feltöltése, illetve egyéb hadfelszereléssel és lőszerrel való ellátása érdekében.
A győzelem főleg belpolitikai és erkölcsi szempontból volt fontos a Magyar Királyság számára, de katonailag is nagy jelentőségű volt, hiszen az 1552-es ostromot követően évtizedek teltek el, mire az oszmánok újból megjelentek Eger falainál. Azonban itt fontos megemlíteni: az 1552-es hadi események egyértelmű győztesei az oszmánok voltak.
Mekcseyvel együtt 1552. november 25-én lemondott a várkapitányságról, miután a gönci, november 20-ra összehívott részleges rendi gyűlésen kiderült, hogy nem kapnak segítséget a rendektől a vár legalább lakhatóvá tételére sem. Belefáradtak a vár erősítése, felszerelése és katonákkal való feltöltése körüli állandó nehézségekbe, közösen írtak levelet a királynak, amelyben felmentésüket, illetve a várőrség havi zsoldjának folyamatos kifizetését kérték, illetve jelentést tettek a bevételekről. Az uralkodót váratlanul érte levelük, és megpróbált mindent megtenni, hogy szándékukat megváltoztassák. Miután Sforzia Pallavicini, győri kapitány, akit I. Ferdinánd küldött és Dobó diósgyőri tárgyalásai nem hoztak eredményt, 1553. január 11-én Dobó átadta a vár kulcsait Pallavicini és Zay Ferenc, királyi küldöttek részére, akik elfogadták a király nevében a várnagyok lemondását. Mekcseyt azonban a királyi biztosok rábeszélték, hogy még két hónapig vállalja a várkapitányi tisztséget, ameddig a megüresedett tisztségeket betöltik. Végül Dobó is még két teljes hónapig Egerben maradt, valószínűleg azért, hogy a várszámadásokat leellenőrizhessék és lezárják. Hivatalosan 1553. március 13-tól Bornemissza Gergely és Zárkándy Pál lettek az új egri várnagyok.
Tinódi szerint több mint háromszázan vesztették életüket a várvédők közül, és több mint kétszázan szenvedtek el súlyosabb sebesülést. Volt, aki megvakult, volt, aki megbénult, volt, aki megcsonkult és volt, aki megbolondult. A súlyos sebesültek fele nem élte meg azt a napot, 1553. január 8-át, amikor a sebesültek, valamint a hátrahagyott árvák és özvegyek jegyzékét összeírták annak érdekében, hogy őket jutalomban és segélyben részesítsék. A sebesültek közel fele a Tinódi által írottak alapján egy embernek köszönhette az életét: az előrelátó, a borbélymestereket és -legényeket időben behívó és a különböző gyógyszereket időben beszerző Dobó Istvánnak.
Az ostrom után az egri vár védelmében kifejtett érdemeiért az uralkodó, I. Ferdinánd Dobó Istvánt országbárói rangra emelte, azaz ettől kezdve őt és utódait a „magnificus” megszólítás illette meg, valamint a vörös viaszpecsét használatának a joga. Emellett 1553. május 26-án kinevezte Erdély vajdájának, társául Kendy Ferencet jelölve ki, továbbá még 50 forint jutalomban részesítette, lakóhelyül pedig Dévát és Szamosújvárt adta át. 1553. március 3-án Oláh Miklós egri püspök királyi utólagos jóváhagyással Dobónak engedte át 4 évre a zempléni és a barsi kerületekben a bortizedszedés jogát.
Nincs adatunk arról, hogy időközben Bornemisszával rossz személyes viszonyba került volna. Az tény, hogy nem engedte kicserélni a saját török foglyát a fogságba esett egri várkapitánnyal, ami rendkívüli fösvénységre utal, de meg kell említeni, hogy a korszakban egyáltalán nem volt szokás olyan fontos foglyot kivégezni, mint Bornemissza Gergely.
Az európai gazdasági és katonai helyzet miatt a Magyar Királyságnak Erdély megtartása nem volt lehetséges. Dobó bár sokáig kitartott, végül kénytelen volt átadni Szamosújvárat 1556. november 28-án. Bebörtönözték, de 1557. november 15-én éjjel kötélen leereszkedve megszökött a szamosújvári börtönből, és elhagyta Erdélyt.
Dobót a sikeres szökés után a király a hűségéért földbirtokokkal és egyben Bars vármegye főispáni tisztével jutalmazta meg.
1566-ban Szulejmán Szigetvár elleni támadásakor Dobó is felvonult Bécs védelmére.
1569. december 12-én Pozsonyban rokonával, Balassa Jánossal együtt a király, I. Miksa elfogatta és börtönbe vetette, 1572. április 17-én, másfél évnyi fogság után, már elfogatása előtt is köszvénytől szenvedve, súlyos betegen szabadult csak ki.
1572 júniusában, Szerednye várában hunyt el. Két gyermeke érte meg a felnőttkort, Ferenc (1551 – 1602) és Krisztina (1559 – 1590), Damján fia gyermekként elhunyt. Özvegye, Sulyok Sára másodszor is férjhez ment, új férje Csáky Pál volt. Később a hatalmas Dobó-vagyon a híres Rákóczi családra szállt.
Egerben a történelmi belváros főterét róla nevezték el, annak az Eger-patak bal oldalán lévő részét pedig nem hivatalosan Kis-Dobó térnek. A várat nyugatról és délről a Dobó István utca övezi, ennek az utcának a házaira tekint le az általa építtetett Dobó-bástya.
Az 1968-ban bemutatott, Egri csillagok című filmben Dobó István szerepében Sinkovits Imre látható.
Egerben a főtéren áll Strobl Alajos által készített szobra.
Bővebb életrajz:
Gyárfás István: Dobó István Egerben – Budapest, 1879.
Csipes Antal: Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében – Eger, 1972.
Hóvári János: A hűtlen Dobó – Gyomaendrőd, 1987.
Csiffáry Gergely: Ruszkai Dobó István életrajza – Rudabánya, 2014.
A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés
Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.