396. * Zolthay István, királyi lovas főhadnagy
A családtörténeti adatok szerint a Zolthay család tagjai a Bács vármegyei Zolta nevű községről származtak. A nemesi család idővel több, különböző előnevű ágra szakadt, egyelőre nincs adatunk arról, hogy az 1552-es egri várvédő pontosan melyik ágnak lett a sarja. Születési évét nem tudjuk, édesanyját nem ismerjük. Csak feltehető, hogy édesapja Zolthay János, királyi udvarnok volt, aki 1513. január 6-án, vízkereszt ünnepén, II. Ulászló királytól Boldizsár és Imre nevű testvéreivel együtt címeradományozó oklevelet és pallosjogot kapott. Az oklevél kiemelte János Zvornik vára (ma: Bosznia-Hercegovina) melletti haditetteit és hangsúlyozta különböző szolgálatait az ország határain belül és kívül.
A huszártiszt Zolthay István katonai tevékenységéről sok forrás számol be. Az első 1544-ből való, amely szerint a Cseh Királysághoz, a Sziléziai Hercegséghez és a Morvai Őrgrófsághoz tartozó, hétszáz fős magyar huszárcsapat tagja volt tisztként tizenkét lovassal. 1546-ban az oszmán Deli bég háromszáz lovassal portyázni indult, és egészen Győrig hatolt. Harminc keresztény rabbal és sok zsákmánnyal indultak vissza, azonban Székesfehérvár környékén a győri lovasok, akiknek tagja volt Zolthay és feltehetően Bácsmegyei Török János, augusztus 10-én rajtaütésszerűen megtámadták a lepihent portyázókat, és nagy részüket levágták vagy elfogták, mindössze tíz oszmán lovas menekült csak meg.
1548-ban már Zay Ferenc parancsnoksága alatt szolgált, amikor Zay Dobó Istvánnal együtt egri várkapitány lett, Zolthay is Egerben kezdett el katonáskodni. A szolnoki várat 1550-ben kezdték építeni, ebben az időben Zolthay is tagja lehetett az erősséget vigyázó egri lovasságnak, később, a vár elkészültével pedig valószínű, hogy követte tovább a szolnoki várkapitánynak kinevezett Zayt.
Tinódi szerint 1550-ben a Buják környékén zajló, Kapitány György és Hubiár aga közötti párviadalnál Zolthayt választották meg többek között igazlátónak. Zolthay nagyon neves bajvívó hírében állhatott tehát, hiszen a tapasztalatát és a tudását még az ellenség is elismerte és tiszteletben tartotta.
1551. szeptember 11-én egy alkalmi portyát vezetett Zay háromszáz lovassal és száz, lóra ültetett puskás hajdúval, akikkel megtámadta az oszmán kézen lévő Kalocsa palánkját. Feltehetően Zolthay is ott volt a portyázók között. A közel kétórás harc során sikerült az oszmán őrség nagy részét megölni, a palánkot és az erősségeket felgyújtva és szétrombolva, gazdag zsákmánnyal visszatérni Szolnokra. Ennek az évnek a végén Zay távozott Szolnokról, és feltehető, hogy ezt követően lett Zolthay önálló lovas főhadnagy a király seregében.
Drégely várának 1552-es ostromakor Tinódi szerint a hősi halottak között volt Zoltai János is:
„Töretni az basa kezdé Drégel várát,
Ott ám lerontatá egy szép magas tornyát,
Szondi ott elveszté egy vitéz szolgáját,
Jó Zoltai Jánost, meghala torony alatt.”
Lehetséges, hogy közeli rokonok voltak. Sőt az is lehetséges, hogy a Tinódinál szintén megemlített „vitéz” Zoltaij Lőrinc, az 1544-es szalkai csata résztvevője is közeli hozzátartozója volt. Az oszmánellenes harcok kiválóságai közé több Zolthay is csatlakozott.
Dobó István 1552. június 12-én azt írta Miksa főhercegnek, a király helyettesének, hogy kémei szerint az oszmánok Eger ostromára készülnek, ezért arra kérte őt, hogy intézkedjen megfelelő számú védőről, és parancsolja meg Káldy Mártonnak, Pethő Gáspárnak és Zolthay Istvánnak, hogy csapataikkal, valamint a felső vármegyékkel együtt időben gondoskodjanak Eger védelméről. Miksa főherceg 1552. július 19-én arra utasította Erasmus von Teuffel-t, felvidéki főkapitányt, hogy Bornemissza Gergely, Pethő Gáspár és Zolthay azonnal vonuljanak az egri várba. Pethő és Zolthay az 1552. augusztus 23-án, a királyhoz írt levelük szerint már Egerben voltak. Tinódi szerint Zolthay negyven lovassal érkezett, közöttük lehetett Bácsmegyei Török János, Balogh Bálint, Gálházy Miklós, Garay Farkas, Pozsgai Miklós, Rácz Farkas és Szabolcskay Mihály.
Tinódi művében a neve Szoltaij, Szoltay, Zoltai, Zoltaij, Zoltay, ßoltay vagy ßoltaij Iſtuan alakban fordul elő, állandó jelzői a „vitéz” és a „jó”. A külső vár északi és keleti oldalán vezette a védelmet Bornemissza Gergellyel és Figedy Jánossal együtt. Egy igazi huszártiszthez hűen részt vett a legelső kiütésben az Ostoros-erdőnél 1552. szeptember 9-én vagy 10-én, feltehetőleg éjjel, továbbá az ostrom tizenkettedik napján, 1552. szeptember 22-én is ott volt az ellenséges ágyúkra kitörő lovascsapatban. Tinódi Bornemissza mellett őt is többször kiemelte a Bolyky-torony védelméről beszámolva, a falak töretése során, éjszaka katonáival együtt végezte az erődítmények javítását, a gyalogsági rohamoknál folyamatosan biztatta vitézeit a kitartásra, és derekasan részt vett a harcokban. Feltehetően kőszilánktól sebesült meg. Tinódi megemlítette még, hogy egy szép leány, tehát Zolthay valószínűleg fiatal felesége, illetve Figedy házastársa is sokat aggódtak férjükért. Az ellenség elvonulta után a várvédők parancsnokai október 19-én levelet küldtek Nádasdy Tamás országos főkapitánynak, ebben a levélben saját kezűleg a nevét a keresztneve tekintetében hiányosan írta le: Stehanus Zolthaÿ.
Az ostrom után Zolthay a királyi lovascsapatával az egri várban maradt, csapatának létszáma 1553-ban száz lovasra nőtt, ezen belül hozzá tíz lovas tartozott. Ugyanebben az évben Pethőt és Zolthayt a lovasaik egy részével együtt Nagyváradra vezényelték 15 hónapra, Zolthay utóbb visszatért Egerbe.
Az uralkodó részéről birtokadományban részesült. 1552-es hősi helytállását I. Ferdinánd azzal ismerte el, hogy Zolthaynak ötven jobbágytelekre vonatkozó adományt helyezett kilátásba. Ezt az ígéretét a király 1553. május 25-én be is váltotta, mikor az egri vitéznek adta Gömör váruradalmát és annak tartozékait.
1553 őszén a zsold nélküli egri katonák képviseletében Dengeleghy Gáspár és Filep András jártak követként Bécsben, és vitték magukkal Zolthay István lovaskapitány és Somogyi András lovastiszt, továbbá Filep Demeter és Ghémes Ferenc gyalogos kapitányok panaszos levelét a királyhoz.
1554. október 17-én az egri várból kivonult egy lovasokból és gyalogosokból álló válogatott alakulat, amelyet rajta kívül Bornemissza Gergely és Zárkándy Pál vezetett. Korábban azt a hírt kapták, hogy egy kisebb hatvani oszmán csapat veszélyezteti portyázással a környéket és a népet. Másnap a hatvani szandzsákbég, Veli elleni összecsapásban, amely Pásztó mellett zajlott le, csapdába kerültek az oszmánok lesvetése miatt, és a nagyobb létszámú ellenség fogságába estek Bornemisszával és körülbelül negyven társával együtt. Zárkándynak és kíséretének az ütközet során sikerült kitörnie és elmenekülnie. Fogolyként a hatvani várba vitték Zolthayt. Fontos megemlíteni, hogy mindez érvényes fegyverszünet alatt történt. Időközben Dobó István már erdélyi vajdaként a fegyvereseivel szert tett egy előkelő török rabra, ezt követően megkezdődtek a diplomáciai alkudozások a foglyok kicserélése érdekében, amelynek folyamán Zolthayt ideiglenesen kiengedték a fogságból, azzal, hogy a befolyásával tegyen meg mindent a fogolycseréért. Zolthay minden fáradozása elégtelennek bizonyult, majd esküjéhez híven visszatért a hatvani fogságba, ahonnan pontosan nem ismert, de valószínűleg igen nagy pénzösszegű váltságdíj ellenében szabadult meg 1556-ban. Az összeg annyira magas volt, hogy annak pénzügyi terhe még évek múlva is nyomasztotta Zolthayt, annak ellenére, hogy 1556-ban a király rendeletére kiemelkedő összeget, 939 forint segélyt kapott a törlesztésre.
Kiszabadulását követően ismét Zay Ferenchez csatlakozott, aki ekkor a naszádosok főkapitánya volt Komáromban. 1557. november 25-én mint Zay helyettesét száz huszár vezetésére nevezték ki, Soltahy havi fizetése 50 forint lett.
Akinek szintén élvezte a bizalmát, Verancsics Antal egri püspöknek a közbenjárására 1558. április elsejétől egri várkapitánynak nevezték ki, fizetését viszont már március 1-től megkapta, tisztségét több mint négy évig, 1562. június 10-ig viselte. 1559-ben másokkal együtt közösen királyi adományként megkapta a Szabolcs vármegyei Báthor-pusztán lévő részbirtokot, ugyanebben az évben, november 1-én egy társával együtt elnyerte a Szabolcs vármegyei Fejértó, Keresztút, Királytelke, Nyíregyháza és Szentmárton birtokát, Kraszna vármegyében pedig Perecsint.
Távozásának pontos oka ismeretlen. Várkapitánysága alatt a folyamatosan elégtelen számú katona és hadfelszerelés, illetve az általános pénztelenség miatt – amelyekről várkapitányként nem tehetett, az udvarbírói feladatok pedig már külön személyre hárultak – egyre nagyobb veszélyben lett Heves vármegye és az egész országrész védelme az egyre fojtogatóbb oszmán erők jelenlétében. A források erről az időszakról szólva Egerhez egyre közelebbi ellenséges portyázásokról jelentenek. 1560. április 4-én egy Egerben tartott bizottsági ülésen, amely a jász-kunok lovagtisztjeinek szolgálatát vizsgálta, mások – többek között Kusztovics Horváth György és Sukán János – mellett ő is részt vett.
1563-tól tíz évig, az 1573. április 12-én bekövetkezett haláláig volt a Borsod vármegyei Szendrő várkapitánya. Szendrőn is hasonló problémákkal kellett megküzdenie, mint Egerben, de mivel igyekezett mindent megtenni a katonái érdekében, az egyik legnépszerűbb várparancsnok volt ebben az időszakban.
1564. szeptember 24-én egy társával közösen kiérdemelték az Abaúj vármegyei Cakó és Hollóháza, a Gömör vármegyei Szásza és Zubogy, a Borsod vármegyei Irota és Szakácsi birtokát, Szakácsin az ottani nemesi kúriával együtt. Miksa király 1570-ben egy Kerecsen nevű, Borsod vármegyei birtokot adományozott örökjogon Zolthaynak, a birtokba az egri káptalan az uralkodó rendeletére 1571. december 29-én iktatta be. 1572. április 1-én a Sáros vármegyei Szedikert nevű községet adta a király neki és örököseinek, a beiktatást május 9-én rendelte el.
Halálakor fiatal özvegyét, Sennyey Margitot és még csecsemő fiúgyermekét hagyta hátra. Az első feleségétől, Boday Sárától, aki nagyon valószínűleg azonos a Tinódi által megírt „szép leánnyal”, is születtek gyermekei: János, Miklós, Zsófia és még egy leány, akinek a neve nem maradt fenn. Jól mutatja, hogy mennyire fontos katonája volt a királynak, hogy Miksa intézkedett arról, hogy a gömöri birtok egyik fele az özvegyé és a csecsemőé legyen, a másik felét pedig az első házasságából való két leánya örökölje. Feltehető, hogy a két fia még az édesapjuk életében elhunytak.
Vörösmarty Mihály Eger című eposzában karaktere kiemelkedő szerepet kapott.
Egerben utcát neveztek el róla a vártól északra. A Zoltay Istvánról és Bornemissza Gergelyről elnevezett utcák összeérnek.
Az 1968-ban bemutatott, Egri csillagok című filmben Zolthay István nem kapott karaktert, viszont Koncz Gábor a fiktív János szerepében gyakorlatilag a regénybeli Zolthayt játszotta el.
Bővebb életrajz: Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok, Budapest, 1928.
A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés
Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.