A Schenk-ről

Amikor 1975-ben Schenk Károly elkezdte gyártani játékkatonáit, nem gondolhatta, hogy egy generáció életét változtatja meg. Persze, lehet, hogy ez ebben a formában kicsit túlzás, de mindenképpen jobbá tette az elérhető árú, a kor játékfelhozatalából kimagasló termékeivel. Azt meg végképp nem gondolhatta (és hogy ez így van, ő maga is számtalanszor bevallotta), hogy a gyártás befejezése után is lesznek rajongói, sőt gyűjtői és rangos helyeken kiállítói e termékcsaládnak, melynek ő maga az egyszerű „Mini emberke” nevet adta, de a fogyasztók körében hamar új neveket kapott, és húszforintos katona, mozgatható katona, Jánoska stb. formában lett ismert. Főleg, hogy a díszesebb, bliszterben megjelenőkről már el is tűnt az eredeti megnevezés, csak a „Schenk” márkanév volt olvasható.

Nem sokkal a magyarországi gyártás megkezdése előtt, 1974-ben jelentek meg az eredeti figurák a németországi Geobra cég termékeként, és egy hollandiai vagy németországi játékkiállításon találkozott velük Karcsi bácsi. Következő évben már gyártotta is a kissé módosított változatokat, ugyanis ezek derékban nem hajoltak. Pár évnek el kellett telnie, mire „átváltott” az ültethető figuratípusra, de addigra már az eredetinek a csuklóját is lehetett forgatni. Ezt ő már nem vette át. És a figurák kialakítása is megmaradt az „eredeti” első változatainál: teljesen egyszínű vagy egyszínű kar és láb, más színű test volt az összeállítás. Kissé más kombinációk jöttek létre például az indiánoknál, mint a munkásoknál vagy lovagoknál. A legutolsó idők figurái már teljesen azonos színben jelentek meg, de soha sem készült „kabátos”, tehát azonos színű kar és test más színű lábbal párosítva.

A játékok magas színvonalát nem csak az „eredeti” szavatolta: véletlenül vagy tudatosan, de olyan bedolgozókat keresett meg, akik nagyon jó minőségű és történelmi hűségű kiegészítőket alkottak a figurákhoz. Így például több fegyvert, sisakot vagy pajzsot tervezett a Pénzverde későbbi vésnöke, aki aztán a forintokat és emlékérmeket is készítette éveken keresztül. Ő az akkor fellelhető történelmi témájú könyvek segítségével alkotta meg például a rómaiak kiegészítőit. Még mindig rejtély a matricák tekintetében a grafikus személye, és hogy miért jelenik meg Mátyás király világa e játékok közt? Tény azonban, hogy ami nem volt benne a történelemkönyvekben, az ott volt a pajzsokon, zászlókon és figurákon: az egykori tartományok jelképei. Ugyanakkor a huszárok koronás címert viseltek.

És itt, a Hunyadi-korszaknál fogható meg leginkább az, hogy a másolt figura csak egy alap volt, amit továbbfejlesztettek a magyar igények figyelembevételével. A török figurák például mint a Mátyás-sereg ellenfelei, nagyon korán megjelentek a cég palettáján, évekkel azelőtt, hogy az eredeti termékek sorában az arab harcosok feltűntek volna. Igaz, később a Schenk-figurák kiegészítői is megváltoztak és átvették azokat, de voltak bizony eredeti Schenk-féle török harcosok. Sőt, amire később derült fény, egy akkori gyerek, akinek a máig fennmaradt gyűjteményében 2-3 kivételével csak fix lábú figurák voltak, levélben kérte Karcsi bácsit, hogy készítsen törököt, 48-as huszárt és osztrákot. A félretett gyűjteményében már ott volt a török figura, szinte ugyanazon kiegészítőkkel, mint ahogy megálmodták barátjával kb. 11 évesen. Ugyanazon handzsár, ugyanolyan holdas pajzs, épp a turbán hiányzik. Igaz, az nem is fog később sem készülni pont olyan, hanem átveszik a német mintát. És bár ebben a gyűjteményben a boncsok nem maradt meg (talán nem is volt még akkor?), a játékhoz elkészült típus kísértetiesen emlékeztet a levélhez mellékelt rajzra. Az akkori gyereket, H. Gy. budapesti lakost, Fekete István regénye, A koppányi aga testamentuma ihlette, és ez is jelzi, hogy mennyire jó ez a „mini emberke” szerepjátékokra, akár történelmi regények megjelenítésére.

Az 1990-es évek változást hoztak a cég életében. Egyrészt a piacon megjelent az „eredeti”, másrészt a kínai áru elözönlötte az addig zárt Kelet-Európát. Előbbi részről az akkori magyarországi forgalmazó szólította fel Schenk Károlyt, hogy szüntesse be a játék gyártását. A cégnek forgalmát azonban leginkább az első „hipermarketekben” megjelenő olcsó választék csappantotta meg. Olyannyira, hogy a 2000-es évek elejére felhagyott mindenféle termeléssel.

Azóta viszont nosztalgiából, a gyerekkori élmények hatására mind többen kezdték gyűjteni e játékokat. Kiállítások szerveződtek Hőgyészen, Kecskeméten, de még a Hadtörténeti Múzeum is megnyitotta kapuit a kis katonák rohama előtt. Később Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen is „vendégszerepeltek”, de az állandó játékkiállításokon is lassan „kötelező” a műanyag figurák jelenléte, például Kecskeméten, Óbudán vagy Keszthelyen.

Az első kisebb próbálkozások után (sepsiszentgyörgyi vártemplom török ostroma, vagy a jajcei ostrom) itt az ideje, hogy a legendás egri ellenállás is megelevenedjék e játékkatonák világában.

Írta: Papucs András, az Én is szerettem a mini emberkével játszani – A Schenk-féle „mini emberke” katalógusa című, illetve alcímű könyv szerzője

2020. szeptember 9.

TOVÁBBI ÍRÁSOK

2021. január 6. – Drabik Zsolt: A Schenk-figura fejlődése