394. Vitéz János, lovas tiszt
Vitéz Ferenc és feltehetőleg Vitéz István testvére. A „bodoni” előnevű Vitéz család Bács-Bodrog vármegyei illetőségű, a család már a XV. században birtokos volt a vármegye területén. Az egyik ős, Vitéz Lénárd 1517 előtt szerezte meg Kisbodont (ma: Futak mellett, Szerbia). A későbbi birtokadományozások alapján valószínűleg e család sarja Vitéz János egri várvédő. Tinódi nemcsak az ostrom résztvevői közt említi a nemesi származású vitez Ianos nevét, hanem azt is megjegyzi, hogy az ostrom előtt őt nevezték ki negyedmagával főlegénnyé a külső vár Csabi-bástya és a Bebek-torony közötti falszakaszán. Az ostrom után, 1553. január 1-től Pethő Gáspár huszárszázadában szolgált négylovas tisztként. A király rendeletére Pethő Gáspár kapitánysága alatt Nagyváradra vezényelték, itt katonáskodott 1553. január 1. és 1554 április 1. között, majd visszatért Egerbe. 1554. április elején Bornemissza Gergely és Zárkándy Pál segítséget kértek Nádasdy Tamás nádortól egy közösen írt levélben. Leírták, hogy az egri vár egy kipróbált tisztje, Vitéz János pénz híján nem tudja kiváltani a török fogságba esett fivérét, Vitéz Ferencet, aki szintén Egerben szolgált. 1555. április 28-án I. Ferdinánd király úgy rendelkezett, hogy miután Vitéz János a zsoldjából nem tudja kiváltani a testvérét, ezért az 1555. február 1-én elhunyt Újlaki Ferenc egri püspök Egerben lévő javait fordítsák e célra. Vitéz Ferencet végül valószínűleg nem sikerült kiszabadítani a fogságból, mivel a nevével nem találkozhatunk a későbbi egri zsoldlistákon. Korábban, tevékenysége jutalmaként Vitéz Ferenc a társával, Chegegy Bertalannal közösen 1553. május 18-án a királytól megkapta a magtalanul elhunyt Ispán Péter birtokát, a Külső-Szolnok vármegyei Kakat községet (ma: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Kenderes része). Az egri püspökség 1558 januárjában készült jövedelem-összeírása szerint a Külső-Szolnok vármegyei Kakat községet Vitéz János a testvérével, Vitéz Istvánnal közösen birtokolta. 1558. szeptember 1., valamint 1563. március 20. közt Egerben jelentős tisztséget viselt, a másodvárnagy alvárnagya volt. 1558-ban az uralkodó Hernádnémeti (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén megye) birtokával jutalmazta meg „az egri ostromban vére hullásával tanúsított hűséges szolgálataiért.” További elismerésként 1561. január 1-én ő és Sukán János, valamint egy harmadik társuk közösen megkapták adományként a királytól a Külső-Szolnok vármegyei Sárszeg (ma: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Cibakháza mellett) birtokát. Egy 1561. február 4-én, Bécsben kelt oklevél szerint I. Ferdinánd király Ghémes Ferencnek és Wytez Jánosnak, egri katonáknak adományozta tetszése szerinti időre a Ráckeve városához és a Csepel-szigethez tartozó officiolátust. A két helyről befolyt jövedelmeket az egri várnagynak voltak kötelesek beszolgáltatni, az esedékes díjazást e tisztükért pedig tőle kapták. A király szigorú parancsba adta, hogy a térség lakosságát ne róják meg semmilyen új teherrel. Egy 1562-ben kelt összeírás szerint az egri vár alatt, egy kút melletti házban lakott. 1564-ben az elhalt Radics Bozsics Bodrog vármegyei Turja (ma: Szerbia) nevű birtokát kérelmezte az uralkodótól. Az 1564. március 20-28. közt felvett egri várleltár tanúi között találjuk Vitéz János kapitány nevét. 1564. augusztus 10-én Witéz János egri várnagy királyi adományként megkapta a Bodrog vármegyében található Béla, Szentandrás (ma mindkettő: Bácsföldvár része, Szerbia), Talitháza és Turja birtokokat, Gömör vármegyében Keszit (ma: Sajókeszi, Szlovákia), Kövecsest (ma: Szlovákia) és Szentdemetert (ma: Sajókeszi része, Szlovákia), valamint Pest vármegyében Alag (ma: Dunakeszi része) és Aszód pusztákat. Egy 1572. október 1-én készült feljegyzés szerint a Külső-Szolnok vármegyei Kakat községet Chigly Mihály és Vitéz János birtokolta.
A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés
Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.