Bay Ferenc

42. * Bay Ferenc, püspöki lovagtiszt

Családtörténeti kutatások szerint a ludányi előnevű Bay család egyik tagja, kinek őse Bay Barnabás volt, aki a XV. század közepén költözött át Nógrád vármegyéből Bereg vármegyébe. Ferenc apja feltehetően János volt, vagy az a Bay Ignác, aki 1549-ben megerősítést és címeres levelet nyert az uralkodótól. Ebben az évben az összeírás szerint a Nógrád vármegyei Halászi (ma: Ludányhalászi) faluban volt fél portája és három puszta jobbágytelke. 1520 körül születhetett. Bay András és Bay Ferenc rokoni kapcsolatára nem maradt fenn irat, de valószínűsíthető, hogy rokonok voltak.

1552 őszén a Zaránd vármegyei Borostelek (ma: Románia, Apatelek határában), Pecsér (ma: Románia, Kisjenő része) és Zsomboregyháza (vagy Zsomboly, ma: Románia, Erdőskerek és Pankota között) egri püspöki birtokok officiálisaként érkezett három lovassal együtt az egri várba – a püspöki lovagtisztek közül tehát a legmesszebbről. Az ostrom 12. napján, azaz 1552. szeptember 22-én, Tinódi szerint ebéd után egy, az egri várból hirtelen kitört lovascsapatban harcolt Bay vagy Bai Ferencz is Figedy János, Ormándy János, Pethő Gáspár és Zolthay István oldalán. Az eseményt Vörösmarty Mihály is megörökítette Eger című hőskölteményében. Valószínűleg később, a további harcok idején nemes Franciscus Bay, már ötlovas tiszt kőszilánkoktól a lábán megsebesült, a királynak felterjesztett javaslat megírásának napjáig (1553. január 8.) az orvosnak még nem fizetett és nem is gyógyult még meg teljesen, ezért a felterjesztésben azt javasolták, hogy kapjon 32 frt értékű sót, annak érdekében, hogy továbbra is Egerben szolgáljon.

1554 derekáig egyik forrás szerint négy-, majd három-, más forrás alapján ötlovas tisztként katonáskodott Egerben. Egyes családtörténeti adatok szerint pedig 1567-ig volt vitéz az egri várban, azt követően ugyanis a Gömör vármegyei Krasznahorka várának (ma: Szlovákia) kapitánya lett. Más adatok alapján 1565-ben, a Szatmár vára körüli harcok után a szintén Szatmár vármegyei Erdőd várához (ma: Románia) küldte őt és egy társát Szatmárról száz katonával Schwendi Lázár, királyi fővezér, amikor Hasszán temesvári beglerbég és Szapolyai János Zsigmond megostromolta az erősséget. Az ostrom során előbb Löwenberg parancsnok halt meg, majd az utóda, Gyóni kapitány is elesett, ekkor a várvédelem terhe Bayra hárult. Erdőd vára annak német őrségének árulása miatt végül kapitulált, a magukat megadó katonákat hitszegő módon mind felkoncolta az ellenség. Bay Ferenc az ostrom közben megsebesült, aztán fogságba esett, de Szapolyai közbenjárására nem sokkal később kiszabadult. 1566 elején Schwendi Lázár utasítására Gyulára utazott, hogy felmérje a várat, valamint annak felszerelését és élelmezését. 1567-ben pedig a Szapolyai Jánoshoz átpártolt Bebek családtól elfoglalt, a Gömör vármegyei Krasznahorka várának a királyi kapitánya lett. Ezt követően erőszakkal elfoglalta Rozsnyó város (ma: Szlovákia) erdejét, s azt a krasznahorkai váruradalomhoz csatolta. A város segítségért fordult Miksa királyhoz, az uralkodó Baynak küldött leiratában így figyelmeztette az erőszakoskodó kapitányt: „a jó katonasághoz a törvények megfigyelése is hozzá illő.” Mégsem vesztette el Bay Ferenc az uralkodó bizalmát, mert még ebben az évben, 1567-ben az egri hőst a már tekintélyes Munkács várának parancsnokává nevezték ki. Itteni működése során is összetűzésbe került többször a város polgáraival. Várkapitányi tisztét 1573-ig látta el. 1570-ben a Bereg vármegyei jegyzőkönyv adatai szerint comes-nek nevezték, s e minőségében minden bizonnyal ellátta a megye főispáni tisztét is. Egy forrás szerint 1585-ben tanúskodott egy peres ügyben, az irat szerint akkor 65 éves volt.

Feltehető, hogy megélte Eger várának második nagy oszmán ostromának idejét is. 1597-ben szolgabíró, 1599-ben ülnök Nógrád vármegyében, 1598-ban a Nógrád vármegyei Csákányházának (ma: Szlovákia) volt a földesura Bay Ferenc. Két fia élte meg a felnőttkort a genealógiai irodalom szerint: Ferenc és Mihály.

A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés

Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.