320. Sukán János, deák, várbeli számtartó
Az esztergomi nemesi előnevű Joannes Swkan 1550. március elsején kezdte el számtartói munkáját az egri várban. Az 1551-es várszámadás szerint az évi keresete 50 forint volt, ezen kívül kapott 25 forint ruhapénzt, 50 bárányt és 50 csomó gabonát, 2 hordó bort, valamint egy szolga és két ló tartására elegendő összeget. Munkakörét tekintve az 1552-es várszámadásban püspöki számtartóként lett feltüntetve, de munkája során nemcsak a püspöki javakkal, hanem a vár összes bevételével és kiadásával is foglalkoznia kellett. 1552 februárjában Dobó István Guthay Péterrel és Sukán Jánossal, valamint az írnokok, a várapródok és a várbeli szolgák kíséretében vitte a királyhoz Pozsonyba, a meghirdetett országgyűlésre a várszámadásokat. A Bécsben 1552 tavaszán leszerződött tüzéreket, Johannes Fayrich-ot és Gaspar Singer-t az évszak végén a számtartó kísérte Egerbe. 1552-ben Guthay Péterrel és Paksy Barnabással együtt bérelte a tizedet a Borsod vármegyei Arló környékén, összesen 240 forint bérletet fizettek.
A várbeli személyzet katonailag egyik legaktívabb tagjává vált az 1552-es harcok során. A Dobó- és a Tömlöc-bástya közötti falszakasznál, a súlyosan megsebesült Porkoláb Kálmán helyére főlegényként kinevezett Gaszparics Mihály 1552. október 4. után és október 12. előtt a Föld-bástyán elesett, ezt követően Sukan Ianos vagy Ianoſ neveztetett ki a belső vár egyik legveszélyesebb pontjánál főlegénynek. Kinevezésének elsődleges oka feltehetően a számtartói tisztsége lehetett, ezáltal a Föld- és a Tömlöc-bástya védelme gyorsabb ellátásban és utánpótlásban részesülhetett. 1552. október 12-én, Szent Maximilián napján, az utolsó, kétnapos gyalogsági roham során a Föld-bástyán Pribék Jánossal az oldalán verte vissza a hirtelen támadó ellenséget egy hosszú, főleg a német gyalogos zsoldoskatonák (landsknecht-ek) által használt lándzsával:
„Ott másfelől terekek földbástyára,
Sok zászlóval az temlöc bástyájára,
Hertelenséggel rohanának romlásra
Kézívesök, jancsárok az kőfalra.
Rettenetös ostrom kezdetött vala,
Akkor belől senki ott nem áll vala,
Vitéz Dobó benn földbástyában vala,
Viadalhoz népit biztattya vala.
Ezt jó Sukán János látá, futamék,
Egy lanckenezfával törésre állapék,
Pribék János hamar mellé futamék,
Az törésön igen embörködének.
Zöngnek, lőnek, sok kővel hagyigálnak,
Az terekek zászlókat lobogtatnak,
Belől es segétségre igen futnak,
Kik miá terekek igen hullanak.”
A jutalmazási javaslat szerint Ioannes Swkan deák, várbeli számtartó az ostrom során minden héten behajtotta a bor és a kenyér árát azoktól, akiktől szerződés szerint szükséges volt, illetve például a zsoldokat, a jutalmakat, tehát a szükséges kifizetéseket is intézte. Ezen kívül éjjel és nappal fegyverben állt a falak töréseinél, a gyalogsági rohamok idején pedig fegyverrel a kézben és sisakkal a fején, tettre kész katonaként küzdött az ellenséggel puskával visszatartva azt. Megemlítették egyéni hőstettét is. Főlegényként a rábízott vártát négynaponta kellett vezetnie, a veszélyesebb részekhez az erősebb, bátrabb katonákat állítani az ő feladata volt. 50 forint értékű sót, továbbá 10 jobbágytelekre szóló biztosítékot kapott annak érdekében, hogy továbbra is Egerben szolgáljon. A javaslat szerint három szolgája volt a segítségére.
Bornemissza Gergely egri várkapitányi kinevezése során az uralkodói utasítás felhívta az új várkapitány figyelmét az alkalmas és hűséges Sukán Jánosra, mint lehetséges jelöltre a királyi ellenőr tisztségére. 1553-ban a zsold nélkül maradt egri várőrség képviseletében eljárva Bécsbe utazott az uralkodóhoz, de eredményt nem sikerült elérnie. Ezt követően indult el a királyhoz ugyanolyan céllal Dengeleghy Gáspár és Filep András.
I. Ferdinánd király 1553. október 14-én ígéretet tett Sukán Jánosnak, hogy az 1552. évi várvédelemben tanúsított kimagasló vitézségéért 50 jobbágytelek nagyságú birtokokat fog adományozni neki.
1553 és 1554 folyamán három, majd négy, később már öt ló tartására elegendő összeg járt neki. Hivatalos útjai során ugyanis a számtartó fegyveres kíséretben részesült. Az 1554-es várszámadás szerint az évi keresete megnőtt, 100 forint lett, ezen kívül kapott 75 csomó gabonát és 75 bárányt, 4 hordó bort, valamint egy szolga és 5 ló tartására elegendő összeget. 1556. március 31-ig viselte számtartói tisztségét először. 1556. október 1-én négy Gömör vármegyei falut adományoztak neki: Gicét, Mikolcsát, Nasztrajt és Szentléleket. Ugyanebben az évben, november 21-én újabb birtokokhoz jutott: az Abaúj vármegyei Mecenzéf , a Borsod vármegyei Csehi, a Gömör vármegyei Martonfalva, és a Torna vármegyei Szín falvakhoz.
Az 1557-es összeírás szerint az egri Piac utcában volt háza, adóként érte 1 forintot és 90 dénárt fizetett meg egész évre. 1558. január 14-én ismét számtartó lett, ekkor nevezték ki újra Egerben, évi fizetése már 300 forint volt és 4 ló tartására elegendő összeg, saját és kocsisai teljes ellátása mellett. 1560. február végéig szolgált másodszor ebben a munkakörben. Egy évvel korábban, 1559 nyarán feljelentés érkezett ellene az uralkodóhoz a kunok és a jászok adóinak kezelése miatt, de a vizsgálat nem talált hibát a működésében, így a király dicséretben részesítette 1561. március 18-án, és az addig elmaradt négyhavi fizetését, mindösszesen 72 forintot kifizetni rendelte a számára és a házát is visszanyerte.
1561. január 1-én egyszerre két adománylevelet is kapott, az egyik szerint egy társával együtt elnyerte a Nógrád vármegyei Szökellőt, a másik alapján ő és Vitéz János, valamint egy harmadik társuk közösen megkapták adományként a királytól a Külső-Szolnok vármegyei Sárszeg birtokát. Egy 1561. január 20-án készült oklevél szerint megkapta a királytól egy társával együtt a Szabolcs vármegyei Báka, Balsa, Büd, Mihálydi, Nádudvar, Petnyeháza, Rakamaz és Szakoly falvakat birtokként. 1562. március 1-én egy társával közösen adományul elnyerte a Szatmár vármegyei Dománhida melletti pusztát és Porcsalma faluját. Időközben Nádasdy Tamás nádor esztergomi Sukán Jánosnak és testvérének, Ferencnek adományozta a Borsod vármegyei Csécsen található, a Felső nemes udvar nevű kúriát.
1564 és 1566 között az egri vár udvarbírója lett, ez volt akkor a harmadik legfontosabb pozíció, a főkapitány és a katonai helyettes után. 1572-ben a vár jövedelmeinek összeírásánál királyi biztosként működött közre.
Az 1577 és 1579 közötti időszakban ismét az egri Piac utcában írták össze, a házzal bíró nemesek között került feltüntetésre a neve, adót nem kellett fizetnie. Ekkor már özvegy volt, feleségének nem maradt fenn a neve.
Halála után örökös hiányában jelentős birtokok kerültek vissza a királyhoz: Egerben egy ház két szőlővel, Kassán egy ház, kerttel és három szőlővel, a Borsod vármegyei Vattán egy nemesi kúria és Nagycsécs falu, Csongrád vármegyében Félegyháza puszta, Közép-Szolnokban Szentkirály, Külső-Szolnok vármegyében Cibakháza, Ecser, Istvánháza, Kereki és Szentmárton, Pest vármegyében Almás, Kóka, Nagykőrös és Tápiószentmárton, Solt vármegyében Barabásszállás puszta és egy szabadszállási kúria, továbbá más Abaúj, Gömör, Nógrád, Szabolcs és Zemplén vármegyei birtokok.
E birtokokat 1588. január 13-án adományozta tovább a király.
Az 1968-ban bemutatott, Egri csillagok című filmben Sukán János szerepében Horváth József látható.
A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés
Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.