147. Johannes de Brwgalya, olasz kőműves
A Comói-tóhoz északról csatlakozó Val Bregaglia-ból származhatott Joannes de Brwgalya vagy Brwdalya, németesen Fombregaly. A magyar írnokok tollán a tájszólásban ejtett olasz helységnevek ugyanis sokféleképpen torzultak, ezért néha alig-alig azonosíthatóak. 1550. április 9-én érkezett Egerbe egy új kőfaragó-, illetve kőművesmester, az olasz Joannes Maria Specia Casa, Jacobus Bwsely pallérral, nyolc kőfaragóval és tizenkét, nagyrészt szintén olasz kőművessel, továbbá néhány tanuló fiúval. Munkatársai között volt Johannes de Brwgalya is. Egy-egy kőműves távoztával, majd két újabb segéd érkezésével az év folyamán a kőműves létszám 12-13 maradt. A szolnoki várnál is dolgoztak. A munkálatokat folytatták 1551-ben is, azonban már csak 6-10 főre csökkenve. Joannes Maria mester 1552. március 12-én távozott el Bécsbe, miután néhány kőművese már decemberben elutazott. Az egri várban maradt kőművesei közül ketten, Anthonius Walchasko és Joannes de Brwgalya csatlakoztak az 1552. júniusában érkező új mester, Andreas Fontana csoportjához. Később, augusztus 27-én Fontana mester, nyilván az oszmánok közeledésének hírére, részben betegsége miatt is kőfaragói és kőművesei nagy részével együtt visszatért Bécsbe. Joannes de Brwgalya azonban, feltehetően Dobó István erős unszolására, az egri várban maradt hét olasz társával együtt. Hatan voltak kőművesek két kőfaragó mellett. Az ostrom előtt sütőkemencéket raktak, majd az ostrom idején a hirtelen szükségessé váló munkákat, helyreállításokat végezték el: ágyúállásokat falaztak, a lőporraktár felrobbanása után a malmot és a pékkemencéket állították helyre, valamint földalatti ellenaknát készítettek. „Éjjel-nappal nem volt nyugvásunk… Nyolcan voltunk kőművesek és nagy baj lett volna, ha a mi munkánk nem lett volna, mert amikor romba dőlt a malom, nagy hirtelen helyreállítottuk és kemencéket is készítettünk kenyérsütéshez, ha pedig a falakon ágyúállásokat kellett építeni és földalatti aknákat kellett készíteni, szükség is volt a nyolc kőművesmesterre” – írták a kőművesek 1555. február 3-án kelt levelükben.
Helytállásukért nem részesültek külön jutalomban, holott az ostromban részt vett katonákat és mesterembereket a várkapitány jutalmazásra terjesztette fel. Tinódi sem említi őket. Az ostrom alatt és után a napszámból levonták az ellátmányuk értékét, ahogy az egri várhoz tartozó katonaság tagjainak is. Feltehető, hogy vagy nem volt meg a jó viszony Dobó és az itáliai kőművesek között, vagy egyszerűen a tényleges védelmi harcokban a többiektől eltérően nem tudtak vagy nem akartak részt venni a talján mesteremberek.
A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés
Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.