„A völgy vége egy szép fás falu: Felnémet. Nagy falu. Azon túl már erdős hegyek torlaszolják el a széles völgyet mindenfelől.”
Bolyky Péter, Bolyky Tamás testvére
„S leszállott a lováról. Levette a süvegét. Hozzálépett a halotthoz, és szótlanul, búsan nézett reá.
– Isten veled, Bolyky Tamás. Állj meg az Isten előtt: mutass rá vérző sebedre, és mutass le erre a várra is.
Hajadonfővel, búsan nézett utánuk, míg csak a lámpás el nem tűnt az istállók szögleténél. Akkor ismét a lovára ült, és a másik töréshez sietett, a palota mögé.”
Bolyky Tamás, borsodi gyalogos hadnagy
„Bolyky Tamásnak viaszszínfehér az arca. A szakállán vér csordul végig, s csöpög a földön fehérlő mészporba.
– Tamás! – kiáltja Mekcsey. – Tudsz-e szólni?
S könnyezve néz reá.
– Tudok – rebegi Tamás. – Küzdjetek… a hazáért…”
Szabó Tamás, felnémeti
„A várbeliek is takarították a halottaikat. A parasztok és az asszonyok saroglyákon és az Ókaputól szekéren hordták őket össze.”
Egres Mátyás, felnémeti
„A sekrestye mellett az öreg Sukán vékával méri a puskaport. Parasztemberek apró bőrzacskókba tömik. Hordják a pattantyúsokhoz.”
Molnár Gergely, molnármester
„Csak akkor gondolt arra, hogy maga is mosakodni menjen. Olyan volt ő is, mint a kéményseprő.”
Zádornik Ambrus, kassai gyalogos hadnagy
„- Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Miskolc, se Kassa. Az apró várakat lerázza a török, mint a diót. Nincs többé ellenállás.”
Bozy Tamás, felsőtárkányi
„A parasztokat, asszonyokat s egyéb bemenekült népet Dobó mind az üstök és falak mellé rendelte.”
Tóth Máté, Pethő Gáspár szolgája
„- Azér gyünnek, hogy oltalmazzanak! – rikoltott Pető Gáspár.
Mindenki nevetett, maga a levélolvasó is.”
Molnár Ferenc, egri molnár
„Ahogy fölemelte a tekintetét, a lángoszlop fölül kitölcséresedve vöröslött az égen, s benne egy fekete malomkerék, a kerék körül hanyatt fekve lefelé szálló, kerengő ember és külön egy combtól egész emberláb.
Volt annyi lélekjelenléte, hogy a bástya boltozata alá ugrott, de ő is gondolataszakadt, süket arccal nézett az első percben maga elé.”