SIMON BÉLA
Az egri vár gyalogságának Schenk-kiegészítői
Gyerekkoromban nekem is volt saját Dobó Istvánom és Bornemissza Gergelyem a Schenk-katonáim között, mivel öt éves koromban édesapám az esti mese témáját egy kicsit komolyabbra fordítva az Egri csillagokat olvasta fel a nővéremnek és nekem. Nagyon élveztem, hogy estéről-estére újabb hősök elevenednek meg a regény lapjairól, ami igencsak motivált abban, hogy megtanuljak olvasni, és újra átélhessem a kalandos eseményeket.
Mivel ez az időszak volt számomra az „öltöztetős katonák” gyűjtésének kezdete is, természetes, hogy hamar megtaláltam a magam Dobóját és Bornemisszáját. A regényben az író megrajzolta a főbb karakterek jellemző vonásait, kitérve termetükre, szemük, hajuk színére és arcszőrzetük meglétére is, ami a korban jellemzően a családi állapotukra utalt. Azonban egy-két utalástól eltekintve nem adott részletes tájékoztatást a katonák ruházatáról és fegyvereiről, talán csak a kardokat és Bornemissza leleményes tüzes szerkezeteit leszámítva. De talán jobb is így, hiszen a mű mégiscsak egy kalandregény és nem egy fegyver- és egyenruha-történeti monográfia, és így több tere maradhatott a gyermeki fantáziámnak, amikor kiválasztottam a megfelelő figurákat.
Eme honlapon viszont nem csak a főszereplők, hanem a várvédő egri hősök névsorában szereplő összes személy megjelenik, mindenki egyedi és megkülönböztethető, amely nem kis kihívás elé állította e projekt gazdáját. Mivel Schenk Károly elsősorban játékokat gyártott, színes játékokat gyermekek számára, nem a történelmi hűség volt a fő vezérelve, és – mentségére legyen mondva – nem is volt olyan hozzáférhető szakirodalom, ami megkönnyítette volna a munkáját. Valamint arra sem volt lehetősége és ideje, hogy akár csak a magyar történelem összes korszakához gyártson fegyvereket és felszerelést a Schenk-figurák számára. Alapvetően csak két korszakra koncentrált, a Hunyadiak korára és az 1848-49-es szabadságharcra, ezért nem is készültek külön Schenk-sorok a XVI-XVII. századi várháborúk megjelenítéséhez. Habár az egyik népszerű figurája, a „keresztes vitéz” sisakja erősen hajaz a korszak jellemző fejvédőjére, ami nem csak a Magyar Királyság területén, hanem más Közép- és Kelet-Európai országokban (pl. Lengyelország) és a török hadseregben is népszerű volt. Vannak viszont más, kisebb szériában gyártott és talán nem olyan gyakori kiegészítők, melyek jól használhatók e dioráma céljaira. Szerencsére ezek mind sok-sok színben készültek, így lehetőség nyílt a harcosok egyedivé tételére.
Ebben az írásban ezekről a Schenk-kiegészítőkről lesz szó, de az elején le kell szögeznem, hogy a legtöbb Schenk-fegyver és Schenk-ruházat csak jelképesen hasonlít a megjelenített eredetire. Valamint eme sorok írója se nem hadtörténész, se nem a fegyver- és egyenruha-történet szakértője, ezért csak módjával próbálkozik a játék és a valóságos fegyverek összehasonlítására.
Védőfegyverek
Sisakok és kalapok
Ha a katonák fegyverzetét és felszerelését csoportosítani kellene, akkor célszerű a védő- és támadófegyvereket megkülönböztetnünk. A védőfegyverek közül az egyik legfontosabb a sisak, hiszen abban a korban sem voltak bolondok a katonák az egyik legérzékenyebb és legsebezhetőbb testrészüket védtelenül hagyni. Az csak a népszerű történelmi filmekben fordul elő, hogy a főhős sisak nélkül rohamoz a csatában.
A Schenk Károly által gyártott figuráknak is az egyik legfontosabb és legjobban kidolgozott kiegészítője a sisak volt. Ezek közül is a legaprólékosabb és talán a legszebb a már fent említett „keresztes vitéz” sisakja, mely hűen tükrözi a XVI-XVII. századi magyar végvári vitézek sisakját. Ez a korábbi századok zárt sisakjaival ellentétben elől nyitott, és már csak orrvédő vassal rendelkezik. A két oldalán pedig pofa- és fültakaró, valamint hátul rákfarkas nyakvért található rajta. Valószínűleg a korábbi századok nyitott páncélsisakjaiból és más, keleti sisakok ötvözéséből fejlődött ki ez a típus, amely a török kiűzésének idejére már el is tűnt a korabeli magyar huszárság fegyvertárából és átalakított formában a császári hadsereg vérteseinek felszerelése közt élt tovább.
Tehát ez a fajta sisak ihlette Schenk Károlyt, és így született a gyűjtők egyik kedvence, melyről elmondható, hogy kidolgozottsága és finomsága mellett az egyik legsérülékenyebb darab, hiszen az orrvédő vasat szimbolizáló, leheletvékony műanyag gyakran letört, legtöbbször az alsó, de sokszor a felső része is. A legszebb darabok a fémgőzölt arany és fémgőzölt ezüstös színűek, de ezek csak kisebb példányszámban készültek és nagyon ritka belőlük az ép, töretlen és nem kopott példány. Gyakori a matt arany (vagy bronz) és a matt ezüst (vagy szürke) különböző árnyalata, és tudunk piros (például Balogh Mihály esetében), kék (lásd: Kanna Péter), továbbá metálkék, barna, fekete, fehér, sárga és világoszöld színűekről is.
A másik jellegzetes sisaktípus a Schenk-univerzumban a „konkvisztádor sisak”-nak hívott változat, mely a Schenk Károly által gyártott játék csomagolásául szolgáló színes kartonokon ugyan az „angol” figurán szerepel, mégis az ember a film- és olvasmányélménye alapján a spanyol hódítók jellegzetes sisakjának tart. Valóban hordtak is ilyeneket, azonban nem csak ők, hanem a korszak több európai országában is a páncélos katonák egyik jellemző sisaktípusa volt a XVI. században az ún. morion–típusú sisak (Nagy Péter), melyet az egri várba ellátogatva is láthatunk a kiállított fegyverek között. Ennek a Schenk-változata tehát egész jól illeszkedik majd a diorámához. A sisakból fémgőzöltet én nem ismerek, ami nem jelenti azt, hogy nincs is, de a többi színben a fehértől a feketéig megjelenik, esetenként többféle árnyalatban is.
Feltételezzük, hogy ez is Schenk Károly ötlete nyomán készült, hiszen korábbi, mint a Playmobil spanyol katonáinak morion-sisakjai. Azonban vannak olyan Schenk-sisakok, melyek egyértelműen Playmobil-másolatok. Ezek eredetijét a német cég spanyol figuráihoz gyártotta és a magyar másolatok kicsit egyszerűbb formában, de nagyon hasonlítanak rájuk. Ezek szintén több színben készültek és a XVI. század nyitott páncélsisakjaira emlékeztetnek (Bartha Pál és Csapy Mihály).
Schenk Károly azonban nem csak az alapötletet vette a Playmobil-tól, hanem egyes sisakokat néha egyszerűbb formában másolt le. A Playmobil-univerzumban főleg lovagok viselték őket, így éppen passzolnak a várvédő egri katonákhoz is. Van köztük olyan sisak, amely emlékeztet a korábbi századok magyar vitézei közt is elterjedt salapra, vagy más európai megfelelőjére, amit franciául chapel de fer vagy angolul kettle helmet (bográcssisak) elnevezéssel illetnek. Ezek a sisaktípusok ugyan a XV. századra jellemzőek, de a főleg gyerekeknek készülő diorámát még így is nyugodtan színesíthetik. Az itt szereplő egyik sisak érdekessége, hogy szép acélkék színben készült (Czeredy Lénárd és Nagy Barnabás).
Szintén Playmobil-másolat az a sisak, amelyik sokkal régebbre repít vissza a történelemben, formája alapján egészen a népvándorlás korának sisakjait idézi, az akkor jellemző spangenhelm-re hasonlít és szintén acélkék színben látható a dioráma egri gyalogosai között, pontosabban Szilva Mátyás fején.
Schenk Károly világában a zárt, elől felhajtható lélekvassal ellátott páncélsisakokat egyszerűen „rostélyos” sisaknak nevezték, ami nem egy kimondott fegyvertörténeti szakkifejezés. Ilyen sisakok a XIV. századtól a XVII. század elejéig megtalálhatóak voltak az európai seregek fegyvertáraiban, különböző formákban és elnevezésekkel. Ezeket Karcsi bácsi szintén Playmobil-eredetiekről mintázta. Itt a diorámában a gyalogságnál is szerepel néhány ilyen sisak, például Arany Mihályon és Nagy Pálon, de a felhajtható lélekvas nélkül, több színben is.
Van egy fejfedő, mely az öltöztetős katonák között Tell Vilmos figurájának jellegzetes kalapja. Ez egy oldalt felhajtott karimájú, elöl csőrszerűen előrenyúló posztósapka, mely a fémgőzölt kivételével sok színben készült és egy kis tollat lehet beletűzni. Ha korabeli magyar viseleteket nézünk, inkább kerek, a széleiken felhajtott süvegek voltak a jellemző ruházati elemek. Mivel ilyeneket ebben a játékban nem gyártottak, szerintem ezeket jól helyettesítik az ilyen kalpagok. Affra Jakab és Nagy Miklós is ilyen fejfedőt viselve tett eleget esküjének.
Szintén nem sisak, hanem inkább kalap az a feltehetően Playmobil-másolat, amit például az egyik harcos, Nagy Lukács visel. Ez egy elöl napellenzővel ellátott fejfedő, amelybe hosszú tollat lehet tűzni.
A kalapok és sisakok egyik jellegzetes kiegészítői a különböző színes tollak. Ezekből is többféle méretű készült. Az egyik leggyakoribb a kicsi (Putnoky Tamás), a játék eredetijében a huszárcsákókon szereplő toll, amit a „Tell Vilmos kalapokhoz” is csomagoltak.
De a dioráma szereplői között van olyan figura is, Varsányi Imre, aki a nagyobb, főleg a páncélos vitézek sisakjait díszítő, a tetején enyhén hátra ívelő tollat visel.
Schenk Károly univerzumának egyik fontos részét képezték az indiánok, akik látványos, sok tollból álló fejdíszt kaptak, de volt köztük olyan is, aki egy tollból állót kapott. Ezek az egyes indián tollak megjelennek a diorámában is, néhány egri hős sisakján, lásd a másik Nagy Lukácsot.
Páncélok és „melldíszek”
A sisakok után egy jellegzetes csoportja a felszereléseknek a páncélok, és itt fogom megemlíteni a „Schenk-világ” ún. „melldíszeit” is. Konkrétan páncélból az egyik legjellemzőbb és több színben is megjelenő fajta a „keresztes vitéz” figurán szereplő páncéling, melynek mintája feltehetően a XVI. századi magyar huszárság tipikus mellvértje volt. Ez látszólag vízszintesen sávos kialakítású és szegecsekkel kivert páncél. Ehhez a valóságban a vállat és a combot védő önálló darabok tartoztak, itt a játékban a karok védelme elmaradt és a lábakat védő vasat a páncél elől két részre osztott, lenyúló darabkáival próbálták jelképezni. Szintén több színben gyártották, a matt arany, szürke, kék (Bodoghfalvy Péter), acélkék és piros voltak a jellemző színei, de megtalálható belőle fekete, barna, sárga és zöld példány is, igaz ezek már ritkább darabok.
Másik jellegzetes mellvért az elöl kicsit domború, de sima és az alján egy sor szegeccsel díszített páncél. Ez Playmobil ihletésű, ott fémgőzölt színben is megtalálható, a magyar változatban azonban csak többféle színben készült: fehér, sárga, piros, kék és zöld van belőlük, a matt arany, a szürke vagy a fekete számomra nem ismert. Balogh Antal is ilyen páncélt visel. Feltehetően az egykori lovagi, vagy későbbi lovassági mellvértek ihlették a gyártót.
Hozzá hasonló, de kidolgozottabb az a páncél, mely szintén Playmobil-eredetű, középen egy függőleges vonal húzódik rajta és alul két részre osztott. Jellegzetessége a figura állát eltakaró és csak a szemét szabadon hagyó, középen szegecsekkel díszített arcvédő része. Így nem látható például Nagy Bereck teljes arca. Ez a páncéltípus, az előbbivel ellentétben, főleg matt arany, szürke és fekete színekben készült, de van belőle acélkék, és nagy ritkán felbukkan egy-egy piros, világoskék vagy zöld példány is.
A páncélokon kívül a játékban megjelennek a katonák mellén az ún. „melldíszek”. Az egri gyalogságnál egy figura, János, várbeli puskás Liptóról visel egy kisebb, pajzs alakút, rajta egyfejű, koronás sassal, matt arany színben. Ennek a hátoldala mindössze két pánt, amik X alakban keresztezik egymást és az a szerepük, hogy a kiegészítő a figura mellkasán maradjon.
Másik gyakori darab, Miskolczy László teljes mellrészét eltakaró, A három testőr filmekből ismert ruhadarabra emlékeztető melldísz. Ezen feltehetően a Luxemburgi család ágaskodó, koronás oroszlánja látható, hátoldalán pedig egy kicsi Hunyadi holló tartja a figura nyakán a kiegészítőt.
Ezen kívül öt figurán (Szilády Pálon például) látható egy szürke színű, Playmobil ihletésű, elöl négy gombbal díszített „kabát”. Ez is csak imitációja az eredeti ruhadarabnak, mely szintén nem zárt, csak a figurák mellét takarja, nincs háta és karja.
Valamint néhány figurán megjelenik az egyébként huszárdolmányokat szimbolizáló darab, itt a vitézkötést ábrázoló matrica nélkül, csak natúr színekben: narancssárga, piros, kék és zöld (Tóth András).
A „Schenk-figurák” egyik nagyon szép és színes kiegészítői voltak a különböző matricák, melyeknek az első változatai valószínűleg régi lovagi címerek másolatai voltak. Az 1980-as években pedig Hunyadi Mátyás címeréből vette a grafikus az ötleteket, a Magyar Királyság és a meghódított tartományok jelképei elevenednek meg a figurák mellkasán. Ezek közül a címerek közül a Cseh Királyság oroszlánját viseli Cseh Péter.
A dioráma készítőjének fantáziáját dicséri, hogy még az indiánok számára készített melldíszt is fel tudta használni, igaz, kifordítva került Török Lászlóra, így egy egyszerű alul rojtos mellénynek tűnik és nem látható az eredeti ábrázolás. Ezek a darabok szintén sok színben készültek, de valószínűleg ilyen módon még senki sem adta egy figurára.
Kardtartók, övek és más apróságok
Jellegzetes darabjai Schenk Károly játékvilágának a katonák számára a szablya viselését lehetővé tevő „kardtartók”. Ez is Playmobil-másolat és sok színben készült. A kardot a történelmi korokban általában a derekukra övezve hordták a katonák, de valamiért ezekben a játékokban nem így oldották meg a készítők. Inkább a modern antantszíjra emlékeztet ez a megoldás, annak a derékszíja nélkül, lásd Dely Pált.
Derékszíjakat Schenk Károly nem gyártott, csak a western-téma cowboy-figuráinak készített pisztolytáskákat, és ezeket használta fel a dioráma készítője, hogy néhány figura felövezhesse magát. Ezekből két féle létezik, a régebbi egybe volt öntve, az újabb típus középen egy „csattal” záródik. Régi: Sipos Dénes, új: Puska Pál.
A hadseregeknek mindig szükségük volt különböző eszközökre, amikkel megkülönböztették az egységeiket, illetve jelzéseket adhattak le az ütközetek során. Ilyenek voltak a zászlók, a dobok és a trombiták. Kovács Ferenc büszkén tartja a zászlót, továbbá a gyalogságnál Török János szürke trombitája tűnik fel, ebből a fajtából még fehér, fekete és fémgőzölt színek ismertek. Perényi Benedek dobját a Playmobil-tól kellett kölcsönözni a dioráma készítőjének.
A korszak jellemző viseleti elemei voltak még a különböző köpönyegek, melyek a hosszú kabátok helyett az éjszakai hidegtől vagy az út porától óvták az embereket. Schenk Károly a kétféle királyi palást (férfi és női) mellett még kétféle hosszúságú köpönyeget is gyártott. Ezek közül a rövidebb derékig, a hosszabb derék alá ért. Szintén sok színben készültek ezek a darabok, de fémgőzöltről itt sincs tudomásom. Leggyakoribb színek talán a piros (Török Imre), sárga, fehér, kék és a zöld volt.
Támadófegyverek
Alapvetően három fajta támadófegyver található az egri várat védő gyalogos katonák fegyvertárában. Az egyik a szablya (Nagy Balázs), amely ebben a játékban a leggyakoribb és legnagyobb példányszámban gyártott kardtípus. Sok színben készült és a western-téma kivételével szinte minden figurához csomagolták. Az igazi szablya tipikus lovassági fegyver, de a kora újkor várháborúi idején bizonyára a gyalogság is használta a harcokban. A népvándorlás során került Ázsiából Európába, részben magyar közvetítéssel, de az Árpád-kor végére lassan teret vesztett a használata az egyenes kardokkal szemben. Majd pont a török háborúk idején jött vissza a divatba és a huszárság révén ott is maradt az első világháborúig.
A Schenk-világ egyik érdekes fegyvere is feltűnik a felszerelések között, ez a számszeríj (Lengyel István), ami a történelmi korokban egy elterjedt fegyver volt. Ennek a játékban szereplő változata azért érdekes, mivel a többi fegyverrel ellentétben, működésbe is lehetett hozni. Ugyanis gyártottak hozzá nyílvesszőt és egy befőttes gumi segítségével ezt ki is lehetett lőni az íjjal.
Nagyobb lőfegyverek közül három típust gyártott Schenk Károly a mini emberkék számára. Ezek stilizált puskaformák, az elsőt az különbözteti meg a másodiktól, hogy nincs rajta az a nyúlvány, amivel a figurák meg tudják fogni és a vállukhoz emelni a fegyvert. A harmadik változat már egy kicsit részletgazdagabb kidolgozású és robusztusabb felépítésű is. Ezek láthatók a dioráma gyalogosainál, például Székely Tamásnál is. Valószínűleg jobban emlékeztetnek a korszakban a várvédelemben használt szakállas puskákra, amivel a várvédők próbálták visszatartani a török túlerőt.
Ezek tehát a diorámában szereplő várvédő gyalogság fegyverei és egyéb felszerelései. Összességében mindegyik történelmi ihletésű, de nem hiteles másolat. Hiszen Schenk Károly gyerekeknek gyártott színes játékokat, nem az eredetiségre törekedett, hanem arra, hogy egy jó játékélményt nyújtson a fiatalok számára.
2022. június 15.