A Schenk-figura fejlődése

DRABIK ZSOLT

A 70-es években a műanyag játékok gyártásában fordulat volt megfigyelhető Európában és hazánkban is, egyre több, szépen kidolgozott „nyugati” termék mutatkozott be a nemzetközi vásárokon (pl.: Nürnbergi Nemzetközi Játékvásár) és jelent meg a boltok polcain (Geobra-Playmobil-, Hasbro-, Lego-, Matchbox-termékek), bár Magyarországon ekkor még ezek hiánycikkeknek számítottak. A hazai állami vállalatok játékkínálata nem minden tekintetben tudta kielégíteni a keresletet, így a játékértékesítésben fontos szerep jutott a kisebb trafikoknak, bazároknak, újságosoknak, ahol jellemzően hazai kisiparos játékgyártók termékeit lehetett megvásárolni.

Ebben a játékpiaci környezetben, 1975-ben tett külföldi útjai során merített ötletet és ihletet egy külföldi gyártó, a német Geobra termékeiből Schenk Károly szerszámkészítő mester és alkotta meg a „Mini emberke” névre keresztelt játékfiguráit, mely játékok a munkásságának igen meghatározó, hosszú évekig tartó korszakát kísérték végig. Ahogy a készítő fogalmazott: „Az előkészületek másfél évet vettek igénybe. Először 1976 karácsonyán vittem piacra az első sorozatot, akkor még csak kilenc fővárosi bazárban lehetett kapni. A következő évben már vidéki városokban is, Pécsett, Miskolcon, Egerben.”

Az első kiadású figurák fix lábakon állva, mozgatható kezekkel, variálható felszerelésekkel és kiegészítőkkel, precíz kidolgozottságukkal, változatos színvilágukkal hamar a gyerekek kedvenceivé váltak. A figurák, játékkatonák hódítása megállíthatatlan volt, ami magával hozta a folyamatos fejlesztések igényét, valamint újabb és újabb kiegészítők megalkotását. Ebben az időben kevés olyan műanyag játék volt, ami ilyen változatos formákban, rendkívül sokféle kiegészítővel, ilyen szép minőségben és kidolgozottsággal jelent meg. A több évtizedes gyártás alatt sok egyedi, történelmi témákat is megjelenítő figura és hozzá kapcsolódó kiegészítő készült.

A „Mini emberke” fejlődését leginkább az egyes alkatrészek változataiban lehet végigkövetni, melyhez áttekintést nyújthat az alábbi összefoglaló.

1. Fix lábú „első generációs” figurák:

Az „első generációs” figurák mutatják a legnagyobb különbséget az alapul szolgáló Geobra-figurákhoz képest. A lábak nem hajlíthatók derékban, azok a testben elhelyezkedő, a gyártásban résztvevők között főként csak „patent”-ként emlegetett résszel – mely a testen belül a kezeket és a fejet tartja – egybe öntve készültek. A test alsó része egyenes, nincs a későbbi típusoknál alkalmazott, már a behajló lábhoz szükséges bevágás. A fej is eltér a későbbi kiadásoktól, méretben egy kicsit nagyobb, illetve az első kiadású figurákhoz tartozó fej testbe nyúló „gégerésze” hegyes kúp formában végződik és illeszkedik ékszerűen a patentba. Ezen kiadásoknál olyan fejekkel is találkozhatunk, melyek fényes hatásúak. A fejek színe túlnyomó részben fehér vagy fehérhez, csontszínhez közelítő árnyalatok, élénkebb rózsaszín még nem fordul annyira elő, mint a későbbi kiadásoknál, barna fejet pedig ekkor még nem gyártottak.

A kezek esetében is felfedezhetünk olyan ismérveket, melyek az első kiadásokra jellemzőek, nevezetesen, hogy a kezek oldalnézetből kicsit vastagabbak, a vállrésznél pedig nem annyira íveltek, mint a mozgó lábúakhoz készített későbbi változatok.

Ennél a típusnál még kiemelten figyelt a gyártó arra, hogy a változtatások alkalmazásával a gyártott játék ne legyen ugyanolyan, mint a mintaként szolgáló termék. Ezt a magyar történelmi témák adaptálásával még inkább el lehetett érni. Így jelent meg már az első típusok pajzsain a Hunyadi holló, de az első játékkatonákra és pajzsokra főként még mesteralakos (cölöp, ikercölöp, pólya, harántosztott, kétszer harántolt, harántkereszt, rutázott) ragasztott címerek kerültek.

Ezek a fix lábú figurák jellemzően az 1976-1979 közötti időszakban készültek, a következő évben már megjelentek a mozgó lábú figurák.

2. Mozgó lábú figurák:

Az első mozgó lábú figurák elődeiktől annyiban különböztek, hogy a lábrész és a patentrész különvált, ami a láb derékszögű hajlítását tette lehetővé, azaz le lehetett ültetni a figurákat. Ezzel az újítással vagy éppen a mintaként szolgáló játékhoz közelítéssel elkészült a Schenk-figura azon típusa, mely konstrukció a gyártás végéig fennmaradt, de az egyes testrészekben megjelenő újítások nagyon változatos figura-megjelenéseket eredményeztek. Ezeket leginkább az egyes testrészek változatain és típusain érdemes bemutatni, melyek a következők:

Hajtípusok:

A hajak külön elemként helyezhetők, pattinthatók a fejre, ami így a színek variálásával teremt változatos összeállításokat. A főbb színek a fekete, barna, sárga, de a fix lábú figuráknál találhatunk szürke, világos szürke, vöröses barna hajszíneket is.

A jellemző férfi hajtípus mellett újításként jelentek meg a női hajak, melyeknek létezik rövid és hosszú változata is.

Fejtípusok:

A fejek esetében egy jól észrevehető változás, hogy míg az első kiadású figurákhoz tartozó fejek testbe nyúló, „gégerésze” hegyes kúp formában végződött, addig a mozgó lábú figurák fejeinél már egy csonka kúphoz hasonló végződés került kialakításra (figyelve arra, hogy ennél az elemnél se legyenek hegyes, szúró formák). Ezeknek a fejeknek két változatával is találkozhatunk, melyek a nyakrésznél mutatnak különbséget, az egyik amolyan „ádámcsutkás” változat, ez az idők folyamán módosul és a későbbi kiadású darabok nyakán már nincs „ádámcsutka”.

A fejek alapvetően a fehér és halvány rózsaszín közötti árnyalatokban, valamint barna színben készültek. A fejek tekintetében az előbb említett színeken túl az arc megjelenési formái alapján lehet különbséget tenni. A kezdetektől egy elég hosszú időszakon át a szemek és a száj kialakítása egy úgynevezett „sütőszerszám” segítségével történt, melynek használata során lényegében egy lenyomatot képező, festékanyagot tartalmazó fóliát olvasztottak bele a fejbe. Attól függően, hogy milyen színű fóliát használtak, jöttek létre a fekete, barna, kék és ezüst szemű és szájú figurák. A színeken túl az alaptípusú szem- és szájmintán kívül találkozhatunk még más változatokkal is, ezek a félszemű, illetve a bajszos fej, előbbit nagyrészt a kalóz, török és arab, utóbbit főként a huszár, Hunyadi, keresztes vitéz figurák kapták. Természetesen a hosszú éveken át tartó gyártás során más figurákhoz is kerülhettek ilyen párosítások véletlenszerűen, vagy akár a termékkínálat színesítése érdekében is.

A fejnek létezik egy alaptípustól eltérő változata is, amelyet a szakállas figurákhoz alkalmaztak. A szakáll egy külön alkatrészként csatlakozott a fejhez, éppen ezért a fej felső peremén kétoldalt két kis bevágás teszi lehetővé, hogy a szakáll oldalsó része a fejre és a haj alá helyezhető legyen.

Testtípusok:

A mozgó (derékszögben előre hajlítható) láb megjelenésével a figurák testének alapváltozata úgy módosult, hogy a has alatti alsó rész kapott egy kivágást, ahová a láb a figura leültetésekor illeszkedhet.

A női figurák megalkotása során az első változatoknál még csak egy egyszerű újítást használtak, mégpedig egy olyan testet, ahol az alsó rész ívesen felfelé hajlik.

A következő típusú női alakok megjelenésére már több évet kellett várni, ezek már jobban kidolgozott, részletgazdagabb figurák voltak, melyekhez sok új alkatrészre, így szerszámokra is szükség volt. Ezeknek a női figuráknak a fej-, haj- és belső patentrészén kívül minden eleme újítás volt, a test már valós női idomokat mutat, az alsó rész szoknyás, ehhez szintén egy új lábelem csatlakozik. A kezek bár csak kis különbséget mutatnak, de mégis mások, mivel a vállrésznél egy kicsit ívesebbek.

A férfi figuratest alaptípusánál még vannak olyan változatok, melyek, ha fő felépítésében nem is, de kisebb jegyeiben eltérnek, ezek például a fémgőzöléses eljárással kezelt testek, aminek során fényesen csillogó, ezüst színt kapott a test (leginkább a fix lábú figuráknál, valamint a felszereléseknél alkalmazták), vagy a másik eset, amikor a testre az előzőekben már említett sütőszerszám segítségével seriff-csillagot olvasztottak.

Patenttípusok:

A test belsejében elhelyezkedő, a végtagokat és a fejet összefogó belső szerkezet, az úgynevezett „patent” is átalakult egy kicsit az idők során. Az első változatnál a fej gégerésze két állított lemezre hasonlító kialakításba illeszkedett. A második verziónál a gége már egy hengeresen ívelt, középen vágott részbe került, a kezeket tartó szélső patentrészek is egy kicsit íveltek lettek.

Kéztípusok:

A kezeknél nagy eltéréseket nem figyelhetünk meg, a legnagyobb változás az volt, hogy az első generációs figurák oldalnézetből kicsit vastagabb, a vállrésznél pedig csapottabb kezei helyett a mozgó lábú figuráknál már vállasabb, és oldalnézetből vékonyabb kezeket használtak. Emellett a második típusú női figura kezei a vállrésznél egy kicsit ívesebbek lettek.

Lábtípusok:

A már mozgó figurákhoz tartozó lábak esetében az általánosabb alaptípus mellett egy speciálisabb változat is megjelent, az úgynevezett falábú típus, ahol az egyik láb helyére egy hengeres faláb-imitáció került, mely a kalóz figurák megjelenéséhez köthető.

A figurák testrészeinek változatai mellett érdemes még szót ejteni az előállításukhoz használt alapanyagokról, a színhasználatról, valamint a figurákat még egyedibbé tévő matricákról, mivel ezek is igen fontos szerepet játszottak a végső megjelenésben, és változásuk jól végig követhető a gyártás különböző időszakaiban.

Alapanyag-típusok:

A játék forgalomba kerülésekor a minőség tanúsításáról, a fogyasztók tájékoztatásáról szóló 4/1976. –os KIPM (Könnyűipari miniszter) rendelet volt hatályban, melynek eleget téve, az első darabok csomagolásán már feltüntetésre került, hogy milyen anyagok felhasználásával készült, ami szerint: „(…) a termék polistirolból, polietilénből fröccsöntve készült játék.” Az alapanyagok beszerzése nem volt egyszerű feladat akkoriban. Műanyag alapanyaghoz úgy juthatott kedvező áron egy kisiparos, ha az üzemekből kiselejtezett, sérült, hulladék anyagokat vásárolta meg és dolgozta fel. Új műanyag alapanyaghoz egyébként is csak előjegyzés alapján, hosszú idő alatt, igen borsos áron lehetett hozzájutni, ami a műanyag játékgyártáshoz a kezdetekkor még nem lett volna finanszírozható. Az első időszakban a fent említett szempontok miatt sok esetben újrahasznosított alapanyagot is használtak a gyártáshoz.

A 90-es években a polistirol és polietilén alkalmazását a figurák esetében felváltotta az ABS, ami egy jó ütésálló képességgel, nagy keménységgel és szilárdsággal, jó hő- és vegyszerállósággal rendelkező, hőre lágyuló műanyag, aminek magas a felületi fénye, így jelentek meg a fényes fekete, piros, zöld, sárga, kék, teljesen egyszínű figurák. A nagyobb szilárdság ugyanakkor a rugalmasság csökkenésével is járt, így ezek a figurák talán éppen ezen változás miatt társaiknál könnyebben törhetnek.

Színösszeállítás:

A Schenk-figurákat és kiegészítőiket a teljes gyártás alatt az élénk színek és figyelemfelkeltő összeállítások jellemezték. Schenk Károly tudatosan törekedett arra, hogy a termékek a legváltozatosabb színösszeállításokban készüljenek, minden egyes szett valóságos színkavalkád volt.

A színhasználatra a kezdetektől hosszú éveken át jellemző volt, hogy egy figuránál két különböző színt használtak, a végtagok ugyanazt a színt kapták, és ehhez párosítottak valami eltérő színű testet. A fix lábú „első generációs” figurák csak ilyen összeállításban készültek. A mozgó lábú figurák időszakában hosszú ideig két szín párosítása volt az elterjedtebb, egyszínű figurák főként a seriff és a Hunyadi témakörben születtek, jellemzően fekete színben. Olyan összeállítás nem készült, hogy a láb és a kezek színe eltért volna. (Bár a fix lábú figuráknál előfordulhatott, hogy a végtagok is mutattak kisebb színkülönbséget, például a láb fehér, a kezek sárgás árnyalatúak voltak.) Megfigyelhetjük, hogy szürke vagy arany színű elemekkel a kezdeti időszak kiadásainál még nem találkozhatunk (az ezüst és arany hatást ekkor fémgőzöléssel érték el), de amint lehetővé vált ilyen mesterkeverék beszerzése és alkalmazása elég sok elem tekintetében terjedt el. A nehézpáncélzat legjellemzőbb színei is az ezüst és arany lett a fekete mellett, valamint szép számban jelentek meg teljesen szürke Hunyadi matricás figurák is. A 80-as évek végétől, 90-es évek elejétől már egyre jellemzőbbé váltak a teljesen egyszínű figurák is, ami párhuzamot mutat az ABS mint alapanyag elterjedésével, valamint a figurák és szettek fotóival illusztrált karton- és bliszter-, kombinációs csomagolás megjelenésével.

Matricák:

A figurák testére ragasztható, címer alakú matricák már az első kiadásokon is megjelentek és szinte végigkísérték a játék teljes életútját. Ezek a matricák tovább fokozták a termékek változatosságát, magyar történelmi adaptációt tettek lehetővé, és nagy szerepük volt a még teljesebb körű szerepjáték elérésében, különböző csapatok kialakításában. Már az első figurák között is hangsúlyos és központi ábrázolást kapott Mátyás király hollós címere, pajzsa, zászlója, valamint a török ellenséget megjelenítő figurákon a félhold (legelőször még csak a pajzsba, zászlóba sütött hollóval, illetve pajzsokon, zászlókon megjelenő félholddal, amit gyorsan követtek a ragasztott matricák is), ami nem csoda, hiszen Hunyadi Mátyás a magyar történelem egyik legnevesebb királya volt. Az alkotó igyekezett az egyik legismertebb történelmi vonalat megragadni és megeleveníteni a játékok által. Ki ne hallott volna meséket az „igazságos” Mátyás cselekedeteiről vagy fekete serege által a törökökkel vívott dicső csatákról. „Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, aki mellé avagy igen kevés, avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsúsodik érdeme Mátyás mellett s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán.” (Zrínyi Miklós, 1620 – 1664)

Az első generációs fix lábú játékkatonákra és pajzsokra először főként még mesteralakos ragasztott címerek kerültek, mely matricatípusokat elég gyorsan bővítették a Hunyadi hollós és a török félholdas címerrel (az első megjelenéseken még bukó félholddal, csillag nélkül). Valószínűleg a Thuróczy János krónikájában megjelenő, Mátyás király 1485-ös, nagy birodalmi címere (mely a kör alakú Schenk-pajzsokon is megjelent, azzal a módosítással, hogy középre egy holló került, körben pedig 8 címer kapott helyet) adott további ihletet az alkotóknak. Mindegyiknek ugyan nem találjuk meg egyértelműen a Schenk-matrica megfelelőjét, de Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix címerei közül Csehország, Luxemburg, Luzácia, Ausztria (sajátos feldolgozásban a piros sávok függőlegesek, melyek között fekete körben egy kétfejű sas látható), Galícia, Szilézia, Dalmácia vitathatatlanul megjelenik a matricás Schenk-katonákon.

A nagycímerben szereplő, Mátyás négyelt pajzsa (melynek ábrái: 1. magyar kettős kereszt és hármas halom, 2. magyar sávok, 3. Csehország, 4. Hunyadi holló) alapján is készült matrica többek között, figurára és pajzsra egyaránt.

Ezzel a kapcsolódással a puszta szerepjáték mellett ezek a figurák már valami többet is tudtak nyújtani, megadták a lehetőséget arra is, hogy játékos formában keltsék fel a gyerekek érdeklődését a magyar történelem megismerése iránt. A változatos megjelenésű játékkatonák között voltak korabeli viseletekkel, fegyverzettel, pajzsokkal, zászlókkal, címerekkel felszereltek, így minden adott volt nagy csaták megjelenítéséhez.

A mozgó lábú figurákból nagyon sokféle variáció született attól függően, hogy milyen elemekből épültek fel. Ahogy bővült a figurakínálat, úgy jelentek meg az újabb és újabb kiegészítők is a még változatosabb játékélmény érdekében. 1978-as újításként került tervezésre a „katona- és töröksorozat, ágyúkkal, kilőhető golyókkal”, melynek mintapéldányai májusra már elkészültek. Fontos és elég nagymértékű lépés volt a „Lovagvár építőjáték” megalkotása, melynek műhelymunkái 1979 februárjában indultak és 1979 augusztusára már kész voltak a fröccsöntő szerszámai. Megkezdődhetett a várelemek fröccsöntése, így 1979 karácsonyára elkészült a korabeli leírások szerint a „csodálatos, rendkívül sokféleképpen felépíthető lovagvár kapukkal, bástyákkal, tornyokkal, létrákkal.” 1981 decemberében készült el a Schenk-teve és a pálmafa díszletként az arab harcosokhoz.

Schenk Károly a figurák fent leírt fejlesztései mellett a kiegészítők, felszerelések terén is szinte folyamatosan alkotott valami újat. Ennek köszönhetően a több évtizedes gyártás során több százféle kiegészítő készült, ami alapján méltán mondhatjuk, hogy a „Mini emberke” az adott kor egyik legváltozatosabb hazai gyártású játékrendszerévé fejlődött.

2021. január 6.