A Schenk-ló

CSÖRGŐ ISTVÁN

A Schenk-ló

A mindig népszerű lovak

Úgy gondolom, már az első pillanattól nem lehetett kérdéses, hogy a Schenk világában a lovak is gyártásra kerülnek. A magyar amúgy is lovas nemzetként gondol magára. A történelmi és a mesebeli hőseink jelentős része mellett is feltűnnek a lovak. Ott vannak a magyarság ősvallásában, regéiben, mondáiban.

A legsikeresebb történelmi korszakainkban is részben nekik köszönhettük a győzelmeinket. A motorizálás előtti korszakokban ott voltak közvetlenül a kisemberek mellett is. Hűen végezték nehéz és sokszor veszélyes munkájukat, ami mellett még pozitív, arisztokratikus kisugárzásuk is tündökölt. Minden család régen született nagymamái és nagypapái útján főleg a vidéken élő családok még most is emlékeznek régi lovaik neveire, történeteikre.

A Schenk-változat a Geobra-lóról lett másolva, felfedezhetjük benne a neolit kor szuggesztivitását, a korai ókor archaizmusát, valamint a házi készítésű játékoknak a régmúlt hagyományaiba vessző ősi autentikus világát is. Ezek mellett határozott, de ugyanakkor sematikus is maradt. A modern világban a polcokon és a kirakatokban a Schenk-lovak viszont könnyen megtalálták a helyüket. Igaz az is, hogy a rajtuk lévő nyergek nagyon szép, valósághű megjelenése ellensúlyozta a lovaknak ezt a sematikus, merev megjelenését. A lovak a népszerűségüket tekintve a gyerekek és a szülők, nagyszülők között közös nevezővé való válásuk útján segítették elő a vállalkozást az értékesítésben. XX. századi, modern szárazföldi járművek, tehát autók, motorok nem találhatóak a Schenk-világában, így a Schenk-lónak a tevén kívül szinte nincs versenytársa a közlekedésben.

Schenk Károly nem tudta, vagy nem is állt szándékában átvenni a Geobra (ez a Playmobil korábbi neve) – úgymond – „bólintó” lovait. Ennek lehettek gyártási, összeszerelési, de anyagi, valamint praktikussági szempontjai is. A Schenk-lovak így jóval egyszerűbbek és a legelésen kívül mindent meg tudnak csinálni. Magát a legeltetést, bevallom, igen unalmas dolognak tartom játszani, Schenk Károly tehát szerintem a legoptimálisabb döntést hozta meg. A ló, az eredeti hajlási ívnek a háromnegyedénél lett másolva, így enyhén az utat nézi, de a Schenk-figurával szemben állva egymás szemébe tudnak bámulni.

A Playmobil-lovak „bólintó” mozgása a hátránya is lett ezeknek a termékeknek, ugyanis az illesztést a folyamatos mozgatás, terhelés elkoptathatta, ezáltal nem tudták megtartani később a nyakukat a fejükkel, és így később „állandó legelésre” kényszerültek. Természetesen a „bólintó” funkció hiányában, a törzsön lévő mélyedés a Schenk-lovakon nem látható.

A lószerszámokkal történő összeillesztéshez is használt, két oldalsó bemélyedés a lovak két oldalán azért szükségszerűen megmaradt, mert ezek feladata a Schenk-világban is a nyakhámokkal együtt a stabil, de ugyanakkor bontható kapcsolat biztosításának a szolgálata. A bemélyedések körül kis körök láthatóak. Nagyon ritka példányok esetén átnézhetünk rajtuk, mert lyukasak.

Schenk-lovak és szerepeik

Természetesen igyekeztek az alkotók az egyes témákhoz kapcsolódóan a mindennapi életben elvégzendő feladatokhoz optimalizálni a lóállományt. Két lovat kellett biztosítani általában járművekként, de eladásra kerültek külön csomagokban is. Egyenként is kaptak lovakat a Schenk-figurák, huszároknál készültek 2+2 változatban, néha a western-házban is voltak kaphatók a sheriff mellett. A nyolcvanas évek közepén megjelentek azok a módosítások és kiegészítők, amelyekkel már egyszerre akár négy ló is tudott egy járművet húzni.

Attól még, hogy a lovak a járműveket, kocsikat, szekereket és szánokat húzták, általában nem végeztek békés tevékenységet. A játék alapvetően militánsabb volt, mint a Playmobil. Tehát csoportosan, nagy számban a harcok sűrűjébe kerültek, és ennek köszönhetően könnyen el is törhettek.

Ha a cowboy-okat és a huszárokat nézzük, mind a kettőnél nélkülözhetetlenek, de talán inkább a huszároknál voltak azok. A huszároknál fellépő kiegészítőbeli hiányosságokat is némileg orvosolni lehetett velük. Egy gyalogos huszárnak a hiányosságai előbb kitűntek. A lovas huszárokkal remekül meg lehet ismertetni a kis parancsnokoknak, a játszó gyerekeknek a felderítés fontosságát, és összetett, veszélyes voltát. Ebben is jeleskedhet a játék, hiszen leginkább csak 6-10 darab ló és lovas kellett hozzá.

Külön veszélyes műfajnak számított nekik a lovagi tornák. Ezek a nyolcvanas évek közepétől kezdtek el dúlni az akkor még csak színes rostélyos sisakokkal és rövid kopjákkal rendelkező Schenk-lovagok között. A lovak itt már rendelkezhettek takaróval és fejpáncéllal. Egy hétvégi délutáni lovagi torna során két-három törés nem számított közöttük ritkaságnak.

Sokan az üldözések hatásainak a fokozására nem tettek fel nyergeket a lovaikra. Így ugyan előre-hátra himbálóztak a figurák, és könnyen le is eshetek a lovaikról, de az kétségtelen, hogy így sokkal látványosabb lett a hajsza. Ugyancsak az egyszerűség és praktikusság okán is, a takaróval felszerelt lovakra sem mindig adtak nyergeket. A modern témákat részben leszámítva, mindenhol más esetben kellettek a lovak. Sok esetben és igen nagy számban.

Színek és árnyalatok

Ahhoz képest, hogy körülbelül a háromnegyede az elkészített lovaknak fehér színű volt, a maradék egynegyedben rendkívül sok árnyalat és szín megtalálható. Persze a fehér sem egy árnyalatban létezik, még megtalálhatóak közöttük ma is a hófehérek, illetve több más árnyalat, pedig a nap és az oxidáció náluk is dolgozhatott.

A feketék kezdetektől, a fehérek mellett készültek. A sötétbarnák is. A sötétebb lovakhoz jól álltak a hozzájuk adott, fehér színű nyergek. Manapság a sötétbarna lovak a legkeresettebbek. A szürkék egy részét akár öszvérnek is lehet tekinteni, mind a két gyártó elég sokat készített belőlük.

Világosbarna, karamell árnyalatok is nagy számban készültek a nyolcvanas évek közepétől. Leginkább ők hasonlítanak az eredeti Playmobil-lovak színeire. A visszaemlékezések alapján, a kilencvenes évek végén ilyen színű lovak készültek sorozatban utoljára a cég műhelyében.

Készültek kevert színűek is. Ilyenkor kétféle színárnyalat hullámos, örvényes kavarodással látható a lovakon. Valószínűleg a színváltoztatás utáni első néhány példányok. Ettől függetlenül ezeket is eladták, nagyon is keresettek manapság.

Habár nem a színkérdéshez tartozik, de némelyiken gyárilag karcok, barázdák is találhatóak, ezek nem zavaróak, de némileg befolyásolják a lovak külső megjelenését.

A lóállomány

Régebben egy tipikus nagyságú gyűjteményben, arányaiban a lovak száma is hozzávetőleg meghatározott mennyiségű volt. Ez egy 60 darabos kollekciónál 15-20 lovat jelentett általában, épet és töröttet együtt. A kisebb készleteknél a lovak száma kisebb arányban csökkenhet. Míg például a 200 darabos gyűjteményben az arányok általában megegyeznek a hatvanasokkal.

Mégis, észrevehetően sokkal kevesebb lovat lehet találni régi, gyerekkori és eladásra szánt gyűjteményekből, mint amit a hajdani gyártási mennyiség azt indokolná. Ennek az okai abban keresendőek szerintem, hogy a törött lovaknak rendkívül kicsi volt a tiszteletük a felhasználóknál. Ha a farkuk tört csak le, még a szekerek elé kerülhettek. Ha már besárgult fehér színűek lettek, sokan már ekkor kidobták őket. Egy esetleges selejtezésnél sokkal jobban ki voltak ennek téve, mint a sérült figurák.

Manapság sok gyűjtő a felfrissítendő gyűjteményekhez jelentősen meg akarja növelni a lóállományt, különösen a népszerű huszárok és a nehézpáncélosok miatt. Itt természetesen még inkább keresettebbek lehetnek a nem fehér színű lovak, különösen a szép sötétbarnák.

Gyerekkorunkban nem minden esetben álltak a rendelkezésünkre a kellő számú és színű lovak. A lóállományunk növelésének azonban megvolt a módja. Nagyon ésszerű megoldása volt ehhez a vállalkozásnak az, hogy külön lovakat is csomagoltak. Többnyire párosával árulták, és a ló nélkül maradt kocsik egyből használhatóvá váltak. Sok huszár és cowboy ló nélkül volt csak kapható, de így már nekik is jutott belőlük.

Ezekkel a csomagokkal már elég gyorsan fel lehetett tölteni a lovasságot, pótolni a törött példányokat. Az ilyen csomagokban a lovak mellett megtalálható kiegészítők is fontosak lehettek. A lovak színeiből is lehetett válogatni az egyes csapatok számára.

Nyereg

Minden mássága és az esetleges gyengébb minőségű anyaga ellenére is mellette szól, hogy sokkal szebbek és valósághűbbek, mint a Geobra-nyergek. A nyergek bőr borításának kopását, változásait is visszaadják, legalábbis a barna színűek. A barna nyergek színárnyalatainak a száma még növekszik is az évek múlásával. A sötétebbekből készült a kevesebb. A nyereg mintája valószínűleg nem a Geobra-tól érkezett, hanem a török Pilsan nevű cégtől, amely szintén nyugati játékokat másolt és amelynek vélhetően nem tetszettek a Geobra „kőkorszaki” lovai. Erre az átvételre a két nyereg hasonlósága, és a Geobra-változat eltérése utal.

Akár csak a Geobra-lovakon, náluk is a törzsön, határozott, nem éppen a legszebben kialakított helye van a nyergeknek. Ezért nyereg nélkül nem is nagyon tartották a lovakat. Bár erről ellentétes visszaemlékezések is vannak: ha lótakaró is a rendelkezésünkre állt, indokolt lehetett a nyeregnek az elhagyása. Így a figurát sokkal egyszerűbben le lehetett venni a lóról, ha rajta hagyjuk, egyes esetekben nagyon szorultak volna a Schenk-lovagok.

A fehér színű nyergek párhuzamosan a fekete lovakkal már 1980-ban megjelentek. Nem mindig voltak a feketékhez vagy néha később a sötétbarna lovakhoz fehér nyergek, de a fehér nyergekhez mindig sötét ló járt. Érdekes, hogy a használt, eladásra szánt kiegészítők között alig tűnik fel, hogy kevesebb készült belőlük, csak néhány évig gyártották őket.

Akár az utódjának is lehetett tekinteni a sárga nyergeket a fehéreknek. Ezeknek a nyergeknek már a kemény anyaga is különbözik az előbbiekétől. A lovas huszártiszteknek szánták őket, de azután már kapott belőlük mindegyik témájú lovas. Mivel az anyaguk is elüt a többiétől, véleményem szerint túlságosan „műanyagos” lett, sokan nem kedvelik. Ez azonban nem jelentkezik a jelenlegi áraikban. Használtan is drágábbak, és nagyobb mennyiségekben is keresettek.

Készültek piros és fekete színekben is, ezek is viszonylag kis számban. Néhányukon minimális külső alakváltozások is megfigyelhetőek.

A nyergeknek a színeivel utalhatunk a különböző témákban szereplő katonafiguráknak a rangjára is.

A nyergek, ha nem vesztek el, viszonylag jó állapotban vészelték át a gyerekkori használatot és az évtizedes raktározásokat. Habár többször és gyakran voltak használva a fel-le vételek során, a legtöbb esetben ez nem okozott töréseket, repedéseket. A sérültek között legtöbbször a hosszanti repedések vannak többségben, és a külső behatások okozta sérüléseket találjuk még.

A kisebb gyerekek „nyeregrágása”, ami azért elsősorban a levétel megkönnyítése miatt következhetett be, különleges esztétikai hibákat okozott a legtöbb mai gyűjtő nagy bosszúságára.

Fejpáncél

1983-ban kezdtek a takaróval és a rostélyos sisakokkal megjelenni a különböző, sokszor élénk színű fejpáncélok a lovakhoz. Az 1979-ben megjelent Playmobil 3265-ös számú készletében lévőknek a másolatai. Részben igyekeztek is az eredeti Playmobil-szett témáját követni, később nagyon keresettek lettek a középkori lovagi témákhoz.

A páncélok fő eltérése a szegecselés, ebből az átvételre is lehet következtetni. A Playmobil-nak kifelé állnak a szegecsei, a Schenk-nél ennek az ellenkezője igaz, befelé pontozottak. Kisebb eltérés van a tolltartók hosszában is, ez valószínűleg a Schenk-tollak vékonysága miatt lett így. Anyaguk jóval puhább, mint a Playmobil-oké. Fémgőzölt változatok nem készültek belőlük, pedig a bevezetésükkor még javában gyártottak más kiegészítőket ezzel a módszerrel is. Az orr tövénél egy kis ütköző szarv található, minimális módosítással vették át. A puhábbak kissé sorjásak is lehetnek.

A tollas fejpáncéllal, takaróval felszerelt lovak megjelenésükben, kiállásukban már egyenlőnek tűntek a nehéz lovagokkal. A fejpáncél tolltartó részébe a nagyobb toll jobban illik, de gyárilag sokszor a kisebbiket adták hozzájuk. Igaz, a nagy toll rontja a lovag „kilátását”, ebben azonban sokat segít a lovak fix tartása. A rugalmasabb anyagú ezüst- és aranyszínűekbe a vastagabb Playmobil-tollakat és egyéb, jóval később gyártott, tollas Playmobil-kiegészítőket is bele lehet tűzni.

A csomagokban található fejpáncélok színei nem minden esetben egyeztek a lótakarók színeivel. Jó szerencsével a piros és a világoskéket lehetett jól összepárosítani. Később azzal sokat javult a helyzet, hogy ezüstszínben is készültek fejpáncélok a paripáknak.

Lótakaró

A fejpáncéllal együtt alkotott egy egységet a lovakon. De míg a páncélokat külön is lehetett használni a lovakhoz, és ez gyakran elő is fordult, addig a takarót csak együtt a fejpáncéllal illett szerintem használni. A takaró nem páncél, bár néhány kortársunk annak idején azt hitte róluk. Viszonylag precízen kellett méretezni őket. Kisebb számban, de előfordult közöttük keskenyebb fazonú is.

A fejpáncélt és a takarót egy helyről másolták át, a Playmobil 3265-ös számú szettből. A lótakaróval felszerelt lovakhoz már nem járhattak egyszerű harcosok, igyekeztek azokat tehát nemes lovagokkal társítani. A nyolcvanas évek közepéből származó, addig nem bolygatott gyűjteményekben jellemzően két ilyen teljes felszereltséggel ellátott lovagot lehet találni a lovakon különböző színű takarókkal, többnyire piros, világoskék ellenpárral.

A későbbiekben gyarapodásnak indultak, és a piros takarók állandósága mellett nagyon sok színben készültek. De a pirost és a világoskéket leszámítva, amik viszonylag gyakoriak, a többi szín ritkaságnak számít, ezért emiatt azok is nagyon keresettek. A cég itt is kihasználta a színekben rejlő lehetőségeket.

Megjelenésében remek, díszes összhatást biztosít a lovaknak. Bár a Playmobil gondoskodott róla, hogy a későbbi generációs lovakon ezt a kiegészítőt se lehessen használni, némi lehetőség azért van erre is. A delta alakú Playmobil-nyergeknek a használatával hátul le tudjuk szorítani a Schenk-lótakarókat.

Mivel némelyik mérete eltér a többségtől, keskenyebb, ezért előfordulhat, hogy elől elrepednek-eltörnek a takarók a felhelyezés során.

Lovaglópálca

Az egyik legnagyobb mértékben keresett kiegészítő, amit annak köszönhet, hogy a legtöbb Schenk-kocsis, lovas nem kapta meg a kezébe. Eredetileg is kevés készült belőlük, ráadásul el is tűnhettek az idők során, elég könnyen. Anyagában elég hitelesen adta vissza az eredetiek hatását.

A látszat ellenére a legtöbb Schenk-témába kevés alkalommal vagy egyáltalán nem lehet bele tenni a lovaglópálcákat kiegészítőnek. Azok elsősorban ugyanis már a XIX-XX. századi témákhoz illenek. Több felépített jelenetben is akár központi szerepet kaphatnak egy jól kiválasztott figura kezében: lovagló iskola, lóverseny, vagy a csatában a döntő roham megindítása előtt.

Idővel a Playmobil egyre több, a lovakhoz kapcsolódó felszerelést készített el a nyolcvanas években. Ezeket a cég már nagyrészt nem vette át, nem is lett volna sok értelme. A Playmobil megszállottan túl sokáig gyártotta ezt a típusú lovat. Véleményem szerint azok a megjelenésükben nagyon kilógtak már a nyolcvanas évek közepétől az aktuális Playmobil-környezetből. Külső festésekkel, mintákkal is próbálkoztak az időhúzás érdekében.

Meg kell itt említenem, hogy a kocsikhoz, szekerekhez az esetek többségében kis színes vödör is járt, így gazdáik itatni vagy mosdatni is tudták a lovaikat.

Lovas Schenk-figurák

A huszárok és a cowboy-ok előnyt élveztek a paripák használatában. A lovasok legtöbbször enyhén megdőlve ültek a nyergeken, ám előtte fel kellett rájuk ültetni őket. Ez történhetett függőlegesen, de ilyenkor volt rá nem kicsi esély, hogy eltörjön a lábfejük. Az enyhén megdöntött figurák lábfejére kisebb erő hat, így biztonságosabb feltenni azokat.

A lótakarók és a fejpáncélok, valamint a nehéz páncélzatú lovasoknak a feltűnésével új korszak kezdődött. A figurákat rutinosabban kellett a lovakra felültetni és azokról levenni, mert ellenkező esetben – különösen az ezüst- vagy aranyszínű – lábfejeik letörhettek. Sokan ezért is a már fentebb leírtak szerint inkább nem tettek fel nyergeket.

Törések, javítások

A Schenk-ló testének jobb vagy bal oldalán – attól függ, mikor készültek – megtaláljuk a gyártás folyamatánál lényeges köröket, amik a présformától való elválást könnyítették meg. Anyagában nagyon hasonlít a Playmobil-lóra, de annál bizony jóval könnyebben törnek a Schenk-lovak, főleg jellegzetes pontokon: farok, lábak felső része, a hátsó far a törzstől.

Elsősorban a felhasználókat dicséri az, hogy sok-sok ló évtizedek múltán is tökéletes állapotban van. Sokan a törések mentén szakszerűen visszaragasztották a hiányzó darabokat, ha ez nem volt lehetséges, akkor is szolgálatban maradhattak a sérült példányok. Természetesen a törött farkúak a szekereket húzták. Ritkább színes lovak (elsősorban a korai feketék) esetében voltak rá próbálkozások, hogy két törött ló felhasználásával egy ragasztott egészet készítsünk. Ehhez az akkoriban hozzáférhető Technokol-ragasztó elfelejtése mellett, érdemes volt kétkomponensű ragasztókkal próbálkozni, amik némi tömítést és nagyobb ragasztóerőt is tudtak biztosítani. Ragasztás előtt, tűreszelőkkel lehetett a két nem odaillő részt egymáshoz nagyjából illeszthetővé alakítani. Érdekes, hogy a polisztirol-anyagnak a sajátosságai miatt a lovak lábait akár meg is lehetett fúrni, úgy, hogy azok nem sérültek meg, azaz nem törtek le. Egy tönkrement kisautó kerekeit és a tengelyeket felhasználva, legalább egy generációval vissza lehetett küldeni az időbe így a játékot, mint kerekes lovat. Nem mintha erre valamilyen igény is lett volna akkor a gyermek-felhasználók részéről, inkább a túlbuzgó műhelyes nagypapáké lehetett az. Mindenesetre ez is jól mutatja a játék és annak polisztirol-anyagának kevésbé ismert lehetőségeit.

Befejezés

Gyerekkorunkban, az 1970-80-as években még nem léteztek az úgynevezett realista megjelenésű, a kilencvenes évektől kereskedelmi forgalomba hozott lovak a Playmobil-nál, amelyeket szinte csak egy témában lehet felhasználni azok különleges, csak egy adott korszakhoz, birodalomhoz vagy nemzethez kapcsolódó jellemzőik miatt. Ezeknek köszönhetően azonban manapság hozzájuk képest szegényesebbnek néz ki a Schenk-ló a kiegészítőivel együtt, mégis úgy érzem, a variációs lehetőségek csökkentésével kevésbé érdekesek, játszhatóak az új fajta Playmobil-lovak és kiegészítőik, amelyek létrejöttéhez elsősorban a kereskedelmi okok, az új piaci elvárások és lehetőségek vezettek, nem a szeretetre vágyó, játszani szerető gyermekek változtak meg azóta.

2022. szeptember 9.