6. Szelim és édesanyja
Részletek Gárdonyi regényéből:
„Vasné elrántotta a gyermeket, s a karját tartotta, hogy a katona meg ne üsse.
– Ne bántsd!
S már akkor három asszony is fogta a gyermeket.
Mikorra a katona visszadugta a kardját, a gyermek úgy eltűnt a szoknyák és kötények között, hogy kopóval se lehetett volna megtalálni.”
„A gyerek megrettent, és Gergely felé fordult. A falhoz támaszkodva, sápadtan és félő szemmel nézett reá, míg a két tenyerét a falhoz tette, mintha az anyja szoknyáját keresné.
Új golyók csaptak a falba, s verték a vakolatot. Egy ökölnyi nagyságú, fekete golyó a gyermek válla fölött csapott a falba, s piszkos karikát hagyott maga körül.
Gergely odaugrott. Elrántotta a gyermeket, és bevitte az ölében a palotába.”
„És a mellére borul. Öleli, csókolja. Arcát arcához fekteti. Rázza. Nevet rá.
– Baba, babadzsizim!
Az asszonyok szeme megtelik könnyel. Baloghné kézen fogja a gyermeket.
– Jer, Szelim! Baba alszik!”