309. Sáfár István, deák, várbeli sáfár
Az egri vár sáfárának az volt a feladata, hogy Dobónak, mint udvarbírónak az udvarát és a várbeli háztartást intézőként közvetlenül felügyelje, valamint a konyhák szükségleteiről és a szakács vagy szakácsok segítségével a napi élelmezésről gondoskodjon, ez a pozíció tehát komoly bizalmi állás volt.
Eger 1551. májusában készült urbáriumában a féltelkesek között írták össze István deákot, aki feltehetően azonos az 1552-es várszámadásban megtalálható Stephanus L(ite)ratus Dispensator nevű várbeli sáfárral, aki ebben az évben összesen 16 forint fizetést kapott, miután 1552. május elsejével szolgálatba lépett. Az ostrom után külön jutalomban nem részesült.
Tinódi művében megemlítette: „Saphar Iſtuan eleven csukával tarta”. 1552. december végéig dolgozott Egerben a várszámadás szerint, elődjét szintén Istvánnak hívták, utódja Imre deák volt. Sáfár István életrajzi adatai bizonyítják egyértelműen, hogy Tinódi Lantos Sebestyén 1552. október 18., vagyis az 1552-es ostrom végének napja és 1552. december 31. között, tehát szinte közvetlenül a harcok után, személyesen érkezett meg Eger várába.
A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés
Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.