119. Gregorius Menaso, olasz kőműves
Az 1552. júniusában érkezett új kőművesmester, Andreas Fontana csoportjához tartozott Gregorius Menaso vagy (saját aláírása szerint) de Menasio vagy De Novinas vagy Domanas vagy Damanas is. Feltehetően a Comói-tó partján fekvő Menaggio település neve torzulhatott el Gregorius nevében De Menaso, Domanas vagy Damanas alakú szóvá. A magyar írnokok tollán a tájszólásban ejtett olasz helységnevek sokféleképpen torzultak ugyanis, ezért néha alig-alig azonosíthatóak. Később, augusztus 27-én Fontana mester, nyilván az oszmánok közeledésének hírére, részben betegsége miatt is kőfaragói és kőművesei nagy részével együtt visszautazott Bécsbe. Gregorius azonban, feltehetően Dobó István erős unszolására, az egri várban maradt hét olasz társával együtt.
1553-ban a várszámadások szerint a szinte földig lerombolt erősségben a felújítások és az építkezések teljes létszámmal csak október 22-ig folytak, azután csak három olasz, Gregorius, Bartholomeus de Volatina és Matthias de Veza, valamint a hozzájuk csatlakozó Florianus dolgozott még kőművesként, majd november 1-től 1554. március végéig csökkentett bér mellett Egerben teleltek át. 1555. január 1-én az Egerben maradó három kőműves egyike, Matthias Bécsbe utazott, hogy Bartholomeus és Gregorius nevében a panaszukat az uralkodóhoz felterjessze. A munkát ebben az évben október 12-én fejezték be.
Gregorius Olaz kisebb megszakításokkal tevékenykedett Egerben 1562-ig. Ebben az évben feltehetően Bartholomeus de Volatina-t mint mestert váltotta, amikor június 8-án visszatért az erősségbe, havi bére ekkor 8 frt volt. Az egri püspök, Verancsics Antal fogadta fel. Valószínűleg az év végéig utoljára dolgozott az egri várban.
A várvédő egri hősök névsora
Megtekintés
Forrás: Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” = Agria XXXIX. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis – Eger, 2003.