„A vitézek tovább élednek a sok jóízű szótól. A helyüket megállották volna anélkül is. De a szép szó olyan, mint a jó bor.
Pető félrecsapja a sisakját, és folytatja:
– Eljön ide maga a király is. Sorba állíttatja az egri vitézeket, s mindenikkel kezet fog. – Hogy hínak? – aszongya. – Nagy János a nevem, felséges uram. – Szabó Nagy Mihály a nevem, felséges uram. – Isten éltessen, fiam. – Így beszél a király örömmel, szívesen. De meg is érdemlitek. Azt is hallottam, hogy csupa itt vitézlett közkatonákból szedi ezentúl a tisztjeit! Minden közkatona hadnagy lesz az ostrom után, így hallottam. Lehet aztán kapitány is! Elvégre neki is olyan katona a legjobb, amelyik megállja a sarat.”
