„Dobónak a szeme megakadt egy leányhajú kis legényen, aki a sorban hátrahúzódva áll, s a lova nyaka mellé rejti az arcát.
– Balázs! – kiált rá szívdöbbenettel. – Te vagy?
A fiú előlép. Fél térdre ereszkedik. Dobó lábához teszi a kezében levő véres kardot, és lehajtja a fejét szótlanul.
Balogh Balázs volt, az ő legkisebb apródja.”
